A jövedelmekhez mind mikro-, mind makroszinten sokféle funkció, követelmény kapcsolódik.
Makrogazdasági funkciók
A jövedelmek összessége a lakossági fogyasztás és megtakarítás forrása. Fontos, hogy csak annyi jövedelem áramoljon ki, amennyi nem veszélyezteti a vásárlóerő-árualap egyensúlyt, illetve a fizetőeszköz stabilitást.
Ugyanilyen fontos a munkaerő-piaci egyensúly megteremtése. Olyan bérszinteket kell kialakítani, ami ösztönöz a munkavállalásra, és egyúttal olyan munkaerőköltség-szinteket, amelyek a vállalatokat is érdekeltté teszi a foglalkoztatásban.
Az elérhető jövedelemszint a gazdaság növekedése, a vállalkozások létesítése és fejlődése, versenyképessége miatt is fontos. A magas munkajövedelem növeli a munkaerő-kínálatot, a munkavállalási hajlandóságot, ami vállalati oldalról ösztönző erőt is jelenthet, de a költségszint emelkedését is maga után vonja.
Az adózás alapjának, mértékének, dinamikájának alakításával pedig lényeges szabályozó hatást is kifejthet a kormány, érvényesítve saját kormányzati törekvéseit. A központosítás növekvő szintje egy meghatározott szintig még ösztönzőleg hat, hogy akkora teljesítmény-szintet érjenek el, amiből a magas elvonás mellett is megmarad a minimális jövedelem. Ezt elérve viszont már fordított a hatás: a magas elvonás miatt egyre csökken a többlet-erőfeszítés, többlet-teljesítmény elvonás után megmaradt, nettó hozama. Már egyre kevésbé lesz érdemes növelni a vállalkozás teljesítményét.
Össztársadalmi, szociális funkciók
Társadalmi szempontból a munkavállalók jövedelme a megélhetésük forrását jelenti, meghatározó jelentőségű az életszínvonaluk alakulásában. Másrészt státusz-meghatározást is jelent, befolyásolja a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyet.
A jövedelmek nagysága stabilizálhat vagy dinamizálhat.
Másrészt a szegénység és gazdaság polarizálódása ugyancsak társadalmi, szociális és morális konfliktusokat gerjeszthet.
Kiemelhetők az erkölcsi-etikai szempontok, vagyis az, hogy az elosztásnak, igazságosnak, a társadalmi erkölcs és értékrend szempontjából elfogadhatónak kell lennie.
Jövedelem-elosztáshoz kapcsolódó szociális és demokratikus szempontokat: a társadalom felelősségét a társadalom tagjaiért.
A mikroszintű funkciók érvényesítési lehetőségének biztosítása
Mikroszinten a személyi jövedelmek legfontosabb funkciói:
- Fogyasztási funkció: a piacgazdaság működési keretei között a pénzjövedelem teremti meg a fogyasztás lehetőségét, ezért legalább annyi jövedelmet kell minden egyénnek megszereznie, amennyi legalább egy minimális megélhetést biztosít.
- Ösztönzési funkció: a jövedelem az egyén számára fogyasztási lehetőséget jelent. Erre alapozva a vállalat meghatározott feltételekhez kötheti a jövedelem kifizetést. A magasabb jövedelem elérésének lehetősége, ezáltal fontos motivációs eszköz a vállalat számára. Az ösztönző hatás természetesen csak akkor következik be, h megfelelően szoros kapcsolat van a munkajövedelem és a teljesítmény között.
- Gazdálkodási funkció: a jövedelem jelentik a foglalkoztatás, az emberi erőforrás, mint termelési tényező igénybevételének árát, amelyet a vállalatnak meg kell fizetnie. Emberi erőforrással is gazdálkodni kell: a kiadásoknak a bevételekben meg kell térülnie, az erőforrás-felhasználással szemben hozamkövetelményt kell támasztani.
- Munkaerő-elosztó funkció: egyik oldalról a munkaerő-kínálat oda áramlik, ahol magasabb az elérhető jövedelem, illetve kedvezőbb az egyéni munkaráfordítás és a jövedelem aránya. Másik oldalról a vállalat a kifizetett jövedelem nagysága és megtérülése alapján dönt a foglalkoztatásról. Magas kereseti lehetőség vezető pozíciót biztosíthat a munkaerő-piacon, az alacsony jövedelmi szint viszont könnyen a legértékesebb munkavállalók kilépését indukálhatja.
Sokoldalú követelményrendszer és belső ellentmondások miatt a jövedelemelosztás mindig tartalmaz potenciális belső konfliktusokat. Ezért a jövedelem-folyamatok megítélése, a sohasem nélkülözheti a határozott társadalmi-gazdasági értékrendet, jövedelempolitikai-jövedelemelosztási koncepciót.
Piacgazdasági keretek között a jövedelmek színvonalát és arányait elsődlegesen nem a kormány, a központi jövedelempolitika, hanem a munkaerőpiac, vagyis a munkaadók gazdaságossági megfontolásai, illetve a munkaadó és a munkavállaló alkuja határozza meg. Ez nem minden szempontból esik egybe, ezért:
- igyekeznek érvényt szerezni saját érdekeiknek
- szükségszerű az, hogy kialakuljon közöttük az egyezség
- kisebb-nagyobb mértékben és különböző eszközökkel minden kormányzat befolyásolni akarja a jövedelem-elosztási folyamatokat.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.