Szociális párbeszéd az EU szintjén

A szociális párbeszéd fogalma a ’80-as években jelent meg az EGK-ban. Később ez a kifejezés kitágult és ma már a szociális párbeszéd részének tekintik a munkaügyi kapcsolatok egészét.

Konzultációk

A ’90-es évtized végén a konzultatív intézményeknek több típusa alakult ki: a Tanácsadó Bizottságok munkájában az egyes tagországok illetékes állami intézményeinek, szakszervezeteinek, illetve munkaadói szövetségeinek 2-2 képviselője vesz részt. Szerepük és hatáskörük viszonylag korlátozott: információkat adnak a kiválasztott témakörökben a nemzeti tapasztalatokról, problémákról, illetve véleményt mondanak a javasolt közösségi intézkedések realitásáról.
A szociális partnerek kezdeményezésére létrehozott kilenc bipartit Ágazati Közös Bizottság kifejezetten ágazati jellegű kérdésekkel is foglalkozik. Feladata a véleménynyilvánításon túl, hogy segítse a bizottságokban résztvevő szociális partnerek közötti közvetlen párbeszédet és tárgyalásokat.
A Bizottság 1999. jan. 1-től ún. Ágazati Párbeszéd Bizottságot hoz létre minden olyan ágazatban, ahol ezt az európai szociális partnerek együttesen kérik. A stratégiai, politikai kérdések megvitatására 1997-ben hozták létre a Kapcsolattartó Fórumot, amelyben valamennyi elismert európai szociális partnerszervezet titkársága képviselteti magát. A Fórum az általános kérdésekkel kapcsolatban nyújt információs és konzultációs lehetőséget az összes szervezet számára.

Közös politikaformálás

1970-ben hozták létre a Foglalkoztatási Állandó Bizottságot, amely tripartit részvétellel hármas funkciót tölt be: folyamatos párbeszéd, közös akció (intézkedés) és konzultáció. Ezt nevezei az angol szakirodalom concertation-nek, ami a közös politikaformálást és az együttes végrehajtást jelenti: a konzultáción túllépve az adott területre vonatkozó politika megvitatását, együttes kialakítását, majd közös megvalósítását.

Tárgyalás és megállapodás

A szociális partnerek 1993-ban kaptak olyan jogokat, hogy európai szintű megállapodásokat is köthessenek egymással. Ez a Szociálpolitikai Megállapodás a Római Szerződés szociális fejezetébe is bekerült.

Az eljárási rend a következő lehetőségeket biztosította a szociális partnereknek:

• A Bizottság konzultációs kötelezettsége a szociálpolitikai jogszabály-alkotási folyamatban, amely lehetővé teszi a Bizottság és a szociális partnerek közötti rendszeres, háromoldalú tárgyalást, párbeszédet.
• Bizottságnak a szociálpolitikához kapcsolódó szabályozást megelőzően fel kell kínálnia a szociális partnereknek azt a lehetőséget, hogy az adott kérdést ne jogszabályi úton rendezzék, hanem arról a szociális partnerek maguk kössenek egymással megállapodást.
• A megállapodást az Európai Bizottság, illetve az Európai Tanács mintegy „beemeli” a közösségi jogrendbe, a megállapodást változatlan formában kiadja irányelv formájában. Így a megállapodás nem csak a szociális partnereké, hanem európai szintű jogszabály, amely mindenki számára kötelező érvényű.
  Ezáltal a szabályozási folyamat két részre bontható:
  
  1. szakasz:
     
     • Az Európai Bizottság a szabályozás megkezdése előtt kezdeményezi, hogy a szociális partnerek véleményezzék a témát.
     • Ha a szociális partnerek nem értenek egyet a szabályozás ötletével, az Európai Bizottság nem szabályozhatja a témát.
  2. szakasz:
     
     • Ha a szociális partnerek elfogadják a szabályozás szükségességét, az Európai Bizottság folytatja az előkészítést. A tervezet tartalmi elemeit a szociális partnerek szintén véleményezik.
     • A szociális partnerek igényt tarthatnak arra, hogy a kérdést bipartit módon, saját hatáskörben tárgyalják meg. A megállapodásig 9 hónap alatt kell eljutniuk: ha nem sikerül, a szabályozást visszaadhatják az Európai Bizottságnak, vagy a határidő meghosszabbítását kérhetik (tárgyalási eljárás). Ha a megállapodás létrejött, azt a szociális partnerek közzétehetik, vagy kérhetik annak beemelését a közösségi jogrendbe.
     • Ha a szociális partnerek nem kívánják maguk kidolgozni a szabályozást, az Európai Bizottságnak kell megtennie azt. Ekkor a szociális partnerek konzultációs joggal vesznek részt az eljárásban.

Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.