Megfelelő vezetői magatartás—(szituációs tényezők)—beosztottól elvárt válasz
1. LPC modell (legkevésbé kedvelt munkatárs)
Fred E. Fiedler dolgozta ki, az eltérő vezetési szituációban különböző vezetési stílusok eredményesek.
Két vezetői stílust foglal magába.
Két vezetői stílust foglal magába.
- Feladatorientált: hasonló a feladat-centrikus és a kezdeményes-strukturálás stílusához; Kapcsolatorientált beosztott orientált és a figyelni magatartáshoz áll közel.
A vezetési stílust a vezető személyiségében mélyen gyökerező jellemzőnek tartja, bár egyes vezetők az egyik stílust követik, mások a másikat, maga a stílus alapvetően változatlan.
Fiedler a csoport helyzetét három tényező segítségével írja le. - Vezető-beosztott kapcsolata: a kapcsolatot a bizalom, szeretet és a tisztelet jellemzi, ez jó és előnyös a vezető számára
- Feladatok strukturáltsága: a csoport feladat minőségére hivatkozik, ha ez nagyfokú, kedvező szituációt teremt a vezető számára.
- Vezető pozicionális hatalma: az erős hatalom kedvező.
A legkedvezőbb helyzetet a vezető számára a jó vezető-beosztott viszony, a strukturált feladat és az erős pozicionális hatalom szavatolja.
2. Út-cél modell:
A vezetőknek meg kell határozniuk, hogy a beosztottak mit akarnak elérni a munkájuk által és azután megmutatni nekik, hogyan szerezhetik meg ezeket a dolgokat a munkájuk révén. Egy feladatorientált és egy beosztott-orientált stílust, egy ún. irányító és támogató vezetést foglal magába.
A vezető igényelje a közös gondolkodást, feltételezi, hogy a vezető stílusa rugalmas és képes stílusán megváltoztatni.
3. A participatív modell:
Hány beosztottnak kell lehetővé tenni a részvételt a döntéshozatalban.
Vezetési stílusok
- a vezető egyedül hozza meg a döntést a rendelkezésre álló információ alapján
- a vezető információt kér a beosztottaktól a döntéshez, de a döntést egyedül hozza meg. A beosztottakat tájékoztatja vagy nem tájékoztatja a döntésről
- a vezető ismerteti a helyzetet a beosztottak kiválasztott körével, információt és tanácsot kér. Még mindig egyedül dönt, de a beosztottakat aktívan tájékoztatja
- a vezető a beosztottakkal, mint csoporttal vitatja meg a helyzetet, az információt önként osztják meg, de még mindig a vezető dönt
- a vezető és a beosztottak, mint csoport tanácskoznak, önként osztják meg az információt, és a csoport hozza a döntést
A szituáció elemei:
- Ha a minőség fontos, racionálisabb-e az egyik, mint a másik?
- Rendelkezem-e elegendő információval egy kiváló minőségű döntés meghozatalához?
- Strukturált-e a probléma?
- Fontos-e a döntés hatékony megvalósítása szempontjából, hogy a beosztottak elfogadják azt?
- Ha egyedül hozom meg a döntést, biztos-e, hogy azt a beosztottaim elfogadják?
- Azonosulnak-e a beosztottak a döntés által támogatni kívánt szervezeti célokkal?
- Milyen a valószínűsége annak, hogy a beosztottak között konfliktus alakul ki az alternatívát illetően?
Egy integrált megközelítés: a vezetős összetett jelenség, és a vezetési megközelítéseket egymást kiegészítő, nem pedig egymásnak ellentmondó eljárásokként kell felfogni.
További perspektívák:
- A karizmatikus vezetés:
A vezető személyiségének olyan nehezen meghatározható, veleszületett adottsága, amely kitartásra, lelkesedésre ösztönöz - A vállalkozói vezetés:
Kulcstényezői a fejlesztés a szervezet-környezet összefüggéseként annak megértése, hogy milyen helyet foglal el a szervezet saját környezetében, a megfelelő stratégiai vezetés kialakítása, az emberi erőforrás fejlesztése és inkább előrelátás, mint reagálás a változás és a fejlesztés iránti igényekre