Ideiglenes intézményekről röviden:

A II. vh után újjászerveződő magyar államhatalom egyik dilemmája volt az államfői jogkör gyakorlásának rendezése. 1944 dec-től az első nemzetgyűlési választásokig az ideiglenesség jegyében születtek a megoldások, különös tekintettel a napi politikai helyzetre, a pártok törekvéseire. A kérdés nem közjogi problémaként jelentkezett.
A mindennapok realitásai kényszerítették a politikusokat arra, hogy foglalkozzanak az államfői jogkörrel (kinevezési hatáskörök elosztása, kegyelmezési jogkör gyakorlása, a kormány, a kormányfő kinevezése).
Később politikai megfotnolsáok, a hatalmi harcok voltak a meghatározók. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány átmenetileg az államfői jogkör szétdarabolása mellett döntött. Az egykori államfői hatáskört az IN Elnöksége, a miniszterelnök, a miniszterek, majd a később felállított Nemzeti Főtanács között osztották el.

Az IN 1944. dec. 22-én tartott ülésén a kinevezési jogosítványokat megosztották a Nemzetgyűlés Elnöksége és a miniszterelnök között. Az Elnökség jogosult a miniszterelnök, a pol. államtitkárok, a Magyar Királyi Kúria, a Közig-i Bíróság, a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökeinek, a honvédség tábornokainak kinevezésére.

Az 59/1945. sz. rendeletével az Ideiglenes Nemzeti Kormány felállította a Nemzeti Főtanácsot.

• Ez tipikusan átmeneti szerv volt.
• Az IN és Nemzeti Kormány elnökéből, a Politikai Bizottság delegáltjából állt.
• A 3 tagú Nemzeti Főtanács hatáskörébe tartoztak a közhivatal és más tisztségekre vonatkozó azon kinevezések, amelyek "a kormány v. a miniszterelnök kinevezési jogát meghaladják".
• A Nemzeti Főtanács joga volt a kormány tagjainak felmentése.
• Különféle kegyelmi ügyek szintén a hatáskörébe tartoztak, de általános kegyelmet (amnesztia) csak a Nemzetgyűlés adhatott.

1945 őszén a Nemzeti Tanács megkapta a címek adományozása, továbbá a nemzetközi szerződések ratifikálásának jogát.
1945. nov. 4-i nemzetgyűlési választások után a Nemzeti Főtanács jogköre egyidejűleg bővült és szűkült. 1945 végén a Nemzeti Főtanács szervezetileg újjáalakult. A NFT-ben őrségváltás ment végbe, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt abszolút többségre tett szert.

A NFT 1946. febr. 1-jéig, a köztársasági államforma bevezetéséig, ill. a köztársasági elnöki intézmény létrejöttéig létezett Mo-n. Az államfői jogkör, az álamforma végleges rendezéséig a pol-i pártokn em kívántak érdemi jogkörök megosztásába belevágni. Az államfői kérdést csupán ideiglenes jelleggel kívánták szabályozni. Ezért az 1946: I. tc-ig fennmaradt az államfői jogok részleges elosztása, valamint a jogkör töredezettsége.

A köztársasági tv. két héten belül készült el. Igazán nem is a törvény szabályozása körül alakultak ki viták, hanem az volt a kérdés: ki legyen a köztársasági elnök (Tildy Zoltán).
Az 1946: I. tc. értelmében a köztársasági elnök volt hivatott a magyar állam képviseletére.

• gyakorolta - igen-igen erős megkötöttségekkel - a végrehajtó hatalmat a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium útján.
• A kormányzásban közvetlenül nem vehetett részt.
• A közt. elnök képviselte Mo-t nemzetközi téren. Követeket küldött és fogadott. A minisztérium útján a külhatalmakkal szerződéseket köthetett.
• megillette az államfő kegyelmezési joga. Ezenkívül adományozhatta a nemzetgyűlés által alapított érdemrendeket és hivatali állások címeit.

A közt. elnök nem lett a nemzetgyűléssel egyenlő jogú és rangú államhatalmi tényező. A tv-hozás körül csupán a csekélyebb jelentőségű jogok illették meg. Nem élhetett sem a tv-szentesítés, sem az abszolút vétójogával.
A közt. elnöki pozíció tehát a magyar jogtörténetben nem játszott túl fontos szerepet. Az elnök valódi hatásköre jobbára reprezentatív maradt.

Az 1946. évi I. tc. a közt. elnöki intézmény "klasszikus" polgári jogfelfogás szerinti funkcióját, hogy ti. a végrehajtó hatalmat akormány újtán gyakorolja, a parlamenti egyensúlyt megteremtse és a pártellenőrzést megvalósítsa, a körülményekből adódóan nem v. csak részben biztosította. A köztársaság fennállása alatt az 1946: I. tc. számos paragrafusa nem érvényesült maradéktalanul, sőt bizonyos esetekben sohasem realizálódott.