A vállalkozás működésének alapkövetelménye a jövedelmező gazdálkodás. Az eredményes gazdálkodás biztosítja a tulajdonosok osztalék elvárásainak kielégítését, teremti meg a bővülő működési feltételeket, az erőforrások beszerzését, a fejlesztési lehetőségeket.
A vállalkozás eredménye a gazdálkodás legkomplexebb, legösszetettebb mutatója. Alakulásában valamennyi tevékenység részeredménye tükröződik, így
• a piacszerző, marketing tevékenység
• a kutatási-fejlesztési tevékenység
• a termelésszervezés, irányítás és végrehajtás
• a szellemi- és termelőkapacitások kihasználása
• az elvégzett munka minősége
• a munka termelékenységének szintje
• és sok más tényező
egy időben érezteti hatását az eredményesség alakulására.
Éppen ez a komplex jelleg teszi alkalmassá a nyereség tömegét arra, hogy a piaci igényeket kielégítő gazdálkodás átfogó, a gazdaságirányítási koncepciókkal összehangolt célkitűzéssé váljon.
Az eredmény a mérlegben, mint a vállalkozás vagyongyarapodása vagy vagyoncsökkenése jelenik meg.
Ez a vállalkozás tárgyévi működésének „tiszta” haszna vagy vesztesége. A működés eredményeképpen „megtermelt” adózás előtti eredményből társasági adó- és osztalék- fizetési kötelezettségének kell eleget tenni.
Az eredmény-kimutatásban a vállalkozási eredmény több kategóriaként is értelmezett, ezek elemzésére a későbbiekben részletesen kitérünk.
Az egyik legfontosabb eredménykategória az adózás előtti eredmény, amely nyereség esetén értékesítési árbevétel- és bevételtöbblet. Természetesen az eredmény-kimutatás szerkezete biztosítja a vállalkozási eredmény megállapíthatóságát, a társaságiadó-fizetési és osztalékfizetési kötelezettségeket összegszerűen is bemutatva.
A vállalkozási eredmény elemzésében három szakaszt különböztetünk meg:
• a tervezés időszakában végzett munkát
• várható eredmény évközi, folyamatos elemzését
• az éves eredmény utólagos elemzését
Az eredmény elemzésének módszerei az egyes szakaszokban eltérőek.
Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4
|
I. szakasz (Tervezés) |
II. szakasz (Végrehajtás) |
III. szakasz (Utólagos elemzés) |
|
Cél: optimális terv (döntés) |
a kitűzött cél teljesítésének biztosítása |
a gazdálkodás eredményességének értékelése |
|
Módszerek: |
||
|
1. Nagyvonalú: a) min. nyereségkövetelményt meghatározó módszer b) nyereségre ható tényezők várható hatásainak elemzése |
1. Élő rendelésállomány fedezeti összegének évközi folyamatos vizsgálata |
1. Az eredmény változását előidéző fő tényezők nagyvonalú elemzése |
|
2. Optimális tervezést segítő számítások a) gyártmánykarakterisztikákkal b) operációkutatási módszerekkel |
2. Szabad kapacitások folyamatos vizsgálata |
2. Az eredmény változását előidéző fő tényezők részletes elemzése |
|
3. Részletes, a komplex terve tartalmára épített a) termékek, tevékenységek szerint: Á-K-F struktúrában b) önelszámoló egységek szerint c) teljes Á-K-N tervezés d) költségnemek szerinti tervezés |
3. Az Á-K-N struktúra évközi elemzése számviteli adatok alapján |
3. Az anyagi érdekeltség színvonalának elemzése a) tulajdonosi b) vezetői c) dolgozói d) kollektív vállalkozási érdekeltség szempontjából |
|
4. Az üzleti terv értékelése (tervbírálat) |
||
Az eredménytervezés módszerei
a) Nagyvonalú eredménytervezési módszereket segítő elemzések
Nagyvonalú eredménytervezési módszereket alkalmazunk középtávú tervek
készítésekor, illetőleg éves tervezésnél a tervmunka kezdeti szakaszában, a
tervmunka irányítására. E módszerek egyik fő csoportja a tervidőszakban elérendő
minimális nyereségtömeg-követelmény meghatározását tűzi ki célul, másik fő
csoportja a nagyvonalú eredménytervezést az eredményre ható fő tényezők
alakulásának vizsgálatával, illetőleg azok eredményre gyakorolt hatásainak
felmérésével valósítja meg.
b) Az optimális eredménytervezést segítő számítások
Az eredmény optimum-számítással alátámasztott tervezéséhez egy időben négy
csoportba sorolható megbízható információkkal kell rendelkeznünk.
c) Részletes, a komplex üzleti terv részét képező eredménytervezés
A vállalkozás eredményterve szerkezetileg 5 fő részből áll. Az összeállított üzleti
terv részeként az eredménytervet is értékelésnek, bírálatnak kell alávetni. Ez
gyakran jár a komplex üzleti terv, s így az eredményterv módosításával.
Az eredmény-megállapítás módszerei, az eredmény szerkezete
A vállalkozás eredmény-megállapítási módszereinek áttekintését azért is fontosnak tartjuk,
mert az elemzéshez szükséges információk biztosíthatósága eltérő mértékű, illetve esetleg
további kigyűjtéseket igényel.
Az eredmény-megállapítás választható módszerei a következők:
a) összköltség eljárás módszere
b) forgalmi költség eljárás módszere
A vállalkozások mindkét módszer esetében „A” és „B” változat közül választhatnak, amelyek alapvetően csak formailag, szerkezetileg térnek el egymástól:
- az „A” változatok a lépcsőzetes szerkezetűek
- a „B” változatok mérlegszerű elrendezésében tartalmazzák a ráfordításokat és a
bevételeket.
A két módszer csak üzemi (üzleti) tevékenység eredményének megállapítása során tér el egymástól, a további eredménykategóriák meghatározása már azonos.
Az összköltség eljárás módszere:
• elsődlegesen az üzleti évben felmerült költségek gyűjtését és bemutatását hangsúlyozza
• a költségelszámolása „időszak-meghatározott”, s nem az értékesítés alakulásának függvénye
• a költségelszámolás nyitott, nagyobb lehetőséget biztosít elemzésre
• azoknak a vállalkozásoknak célszerű választaniuk:
o amelyek alapvetően szolgáltató vagy kereskedelmi tevékenységet folytatnak
o ahol a vállalkozás nagysága nem jelentős, nem folytat sokrétű bonyolult tevékenységet
o a vezetés önköltségelemzésre, jövedelmezőségi vizsgálatokra nem helyez nagy hangsúlyt
A forgalmi költség eljárás módszere:
• az értékesítési árbevétellel az értékesítés költségeit állítja szembe, a költségek „árbevétel-meghatározottak”, függetlenül attól, hogy melyik időszakban merültek fel ténylegesen
• a közvetett költségeket főbb funkciók szerint is részletezi, amelynek jelentős informatív hatása van
• a struktúrájánál fogva hatékonyabban kiszolgálja a vállalkozás vezetésének a számvitellel szemben támasztott igényeit
• vállalkozások szélesebb körű összehasonlítására ad lehetősége, hiszen a nemzetközi viszonylatban ez a módszer a gyakoribb
• azoknak a vállalkozásoknak célszerű választaniuk:
o amelyek alapvetően termelőtevékenységet folytatnak
o ahol a vállalkozás kiterjedt, jelentős nagyságrendű, bonyolult szervezettel rendelkezik
o ahol igényes vezetői számvitelt kívánnak kiépíteni a 6. és 7. számlaosztályok felhasználásával
o jelentős készletezői tevékenység a jellemző, évközben folyamatos és naprakész nyilvántartást kívánnak vezetni
Mind az összköltség, mind a forgalmi költség eljárással készített eredmény-kimutatások „A” illetve „B” változatai hasonló szerkezetet mutatnak, értelemszerűen az üzemi, üzleti tevékenység eredményének meghatározásakor az eljárásokból eredő sajátos sorok kivételével.
Az „A” változat szerint összeállított eredmény-kimutatás sémák jellemzői:
• lépcsőzetes elrendezés
• automatikus egyezősé csak a mérleggel
• az eredményt összetevők szerint mutatja be.
A „B” változat szerint összeállított eredmény-kimutatás sémák jellemzői:
• mérlegszerű elrendezés, két oldal (ráfordítások, bevételek)
• más jellegű egyezőség ellenőrzés (ráfordítások össz. + mérleg sz. nyereség = bevételek össz., vagy ráfordítások össz. = bevételek összesen + mérleg sz. veszteség
• az eredményt összetevők szerint mutatja be
A vállalkozás adózás előtti eredménye az alábbi három fő részre bontható:
- az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye
- a pénzügyi műveletek eredménye és
- a rendkívüli eredmény
Az üzemi (üzleti) tevékenység eredményét célszerű további három fő összetevőre bontani:
- az értékesítés bruttó eredménye
- a közvetett költségek összege
- az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások különbsége
Ez a felosztás a forgalmi költség eljárás módszerére épülő eredmény-kimutatás esetén egyértelműen meghatározható, de az összköltség eljárás szerinti eredmény-megállapításnál az értékesítés közvetlen és közvetett költségei a beszámoló eredmény-kimutatásából nem, csak a könyvviteli adatokból külön történő kigyűjtéssel állapíthatók meg.
Az értékesítés bruttó eredményét torzítja, hogy az értékesítéskor megfizetett fogyasztási és jövedéki adó összegét nem árbevétel-csökkentő tételként, hanem az egyéb ráfordítások között kell elszámolni az eredmény terhére. Ezt a torzító hatását úgy lehet kiküszöbölni, hogy ezen adók összegével az értékesítés nettó árbevételét csökkenteni kell.
Az elemzési célokra előállított adatok így már:
- az értékesítés nettó árbevételének
- az értékesítés bruttó eredményének és
- az egyéb ráfordításoknak
a korrigált összegeit kell, hogy tartalmazzák, célszerűen megjelölve is.
Az értékesítéskor fogyasztási vagy jövedéki adót nem fizető vállalkozások esetében ezt a korrekciót nem kell elvégezni.
Az eredményre ható fő tényezők részletes elemzése során általában 8 befolyásoló tényező alakulását kell vizsgálniuk.
1. Az értékesített termékek árszínvonalának elemzése
Az árszínvonal-változás hatását azonban nem elégséges csupán globálisan elemezni. Szükségesnek tartjuk az értékesített termékek árszínvonalának további elemzését fő relációk, árformák szerint.
Fő értékelési relációk szerint megkülönböztetjük:
- a belföldi piaci értékestést és
- az exportpiaci értékesítést.
2. Az értékesítési volumen változásának hatása az eredményre
A módszer elvben csak proporcionális (közvetlen) önköltséggel számított fedezeti összegekkel ad helyes eredményt. Ennek az az oka, hogy az üzemi költségeknek csak meghatározott hányada reagál a volumen és az összetétel változására megközelítően arányosan, másik része fix vagy degresszív jellegű.
3. Az értékesítés elszámolt önköltsége változásának hatása az eredményre
Ezt akkor tudjuk kiértékelni, ha tudjuk, hogy a ténylegesen értékesített termékek bázis önköltségi színvonalon összesen milyen összegű közvetlen költségek igényeltek volna és ezt az összeget szembeállítjuk az értékesítés tényleges közvetlen költségeivel. A különbség az önköltségcsökkenés forint összege, ami egyenlő az ilyen címen bekövetkezett eredményjavulás összegével.
A bázishoz viszonyított önköltségcsökkentést mérni csak az ún. összehasonlítható termékeknél lehetséges.
4. Az értékesítési összetétel változásának hatása az eredményre
Könnyű belátni, hogy a kevésbé jövedelmező cikk gyártásának és értékesítésének a többi cikk volumen-növelését meghaladó mérvű
- növelése a vállalkozás átlagos jövedelmezőségét csökkenti
- visszaszorítása vagy elhagyása a vállalkozás jövedelmezőségét javítja
Az átlagos jövedelmezőséget meghaladó termékek értékesítésének
- növekedése a vállalkozás jövedelmezőségét javítja
- csökkentése a vállalkozás jövedelmezőségét rontja.
5. A közvetett költségek elemzésének feladatai
o a tervtől (bázistól) való abszolút összegű eltérések megállapítása a lehetséges költségcsoportonkénti részletezésben
o annak értékelése, hogy az eltéréseket milyen mértékben idézték elő a szervezeti egységektől függő és független tényezők, s ennek alapján
o a függő eltérések esetében a belső érdekeltségi rendszerhez illeszkedő javaslatok megtétele
6. Az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások egyenlegének alakulását az abszolút eltérések módszerével, a főkönyvi könyvelés adataiból, a tervezett, illetve bázis adatokhoz viszonyítva célszerű elemezni.
7. A pénzügyi műveletek eredményének értékelése során célszerű a pénzügyi terv adataira támaszkodva, azokhoz viszonyítva elvégezni a főbb bevételek és ráfordítások szerinti elemzést.
8. A rendkívüli eredmény elemzését célszerű tételenként elvégezni.