A járulékok megállapítása, bevallása, megfizetése

A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett járulékalapot képező jövedelem után köteles a járulékok alapját és összegét megállapítani, a biztosítottat terhelő járulékot levonni.
A megállapított járulékok összegét csökkenteni kell a biztosított részére a tárgyhónapban visszafizetett egyéni járulék – ideértve a magán-nyugdíjpénztári tagsággal összefüggő nyugdíjjárulék-túlfizetést is – illetőleg egészségbiztosítási járulék összegével, és az így kiszámított tárgyhavi járulékot az Art. 1-2. sz. mellékletében meghatározottak szerint kell az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni.
A foglalkoztató az előzőek szerint megállapított és a biztosítottat terhelő járulékot akkor is köteles megfizetni, ha a járulékkötelezettség a nem pénzbeli jövedelmet terheli, illetőleg, ha arra a tárgyhónapban juttatott pénzbeli kifizetés nem nyújt fedezetet.
Ha a biztosított mulasztásából eredően a foglalkoztató nem, vagy nem megfelelő összegben vonta le az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat, azt a tudomására jutás időpontjától számított 30 napon belül a munkabérből történő levonásra vonatkozó szabályok szerint a biztosított munkabéréből vagy egyéb juttatásából levonhatja.
A tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejűleg a foglalkoztató a biztosítottat írásban tájékoztatja az általa fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról és a jövedelméből levont nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékról, illetőleg a túlvonás miatt a részére visszafizetett egyéni járulékról, valamint a tagdíj összegéről.
A járulékokat – ide nem értve az egyéni vállalkozó saját jogú járulékát – havonta a tárgyhónapotkövető hónap 12-éig kell a foglalkoztatónak megfizetni.
Az egyéni vállalkozó – kizárólag a saját jogú – járulékát negyedévente a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig köteles megfizetni, úgy, hogy annak alapja – a heti 36 órás munkaviszonnyal rendelkező és a tanuló kivételével – éves szinten legalább a minimálbér naptári évre számított összegét elérje.
Az eva adózó egyéni vállalkozó járulékbevallási és megfizetési kötelezettségének az Eva tv-ben az eva (eva – előleg) megfizetésére és bevallására meghatározott időpontban tesz eleget. A bevallás időpontja ennek megfelelően az adóévet követő év február 15-e, ha az adóalanyiság év közben megszűnt, az azt követő 45. nap. A befizetés határideje az adóév első három negyedévére a negyedévet követő hónap 12-e az adóelőleg tekintetében, az adóévre megállapított eva – az előlegek beszámításával történő – befizetésének határideje pedig megegyezik a bevallás benyújtására előírt határidővel, azaz február 15-e.
2001. január 1-től az egyházi személy és szerzetesrendi tag után az előírt mérték szerinti társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével negyedévenként, a negyedévet követő hónap 12. napjáig köteles az egyház az állami adóhatóságnak, illetve az érintett magánnyugdíjpénztárnak bevallani és megfizetni.
2002. január 1-től az egyházi személy és a szerzetesrend tagja után – ide nem értve a saját jogú nyugdíjasnak minősülő egyházi személyt – az egyház a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot, valamint magán-nyugdíjpénztári tagdíjat fizet. Ez időtől kezdve az egyházi személy és a szerzetesrend tagja után nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetni. A járulékot központilag, egy összegben, az Art. Szabályai szerint kell bevallani és megfizetni.

Nyugdíj és egészségbiztosítási járulék

A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék olyan adójellegű befizetés, amelyet a társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére kell fordítani, vagyis ezek a járulékok a biztosítottak anyagi hozzájárulását jelentik a társadalombiztosítási kiadások fedezetéhez. Adójellege abban nyilvánul meg, hogy fizetése a biztosítást megalapozó jogviszony fennállásához és az ennek alapján kapott személyi jövedelemadó-alapot képező jövedelmekhez kötelezően kapcsolódik.
A biztosított szempontjából az egyéni járulékfizetési kötelezettség azt is jelenti, hogy az a kereset, jövedelem, amely után fizeti a járulékot, általában a társadalombiztosítási ellátások alapját is képezi.
A biztosított a társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelme után havonta egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot köteles fizetni. Ha a biztosított magánnyugdíjpénztár tagja, tagdíjat is kell fizetnie.
A magán-nyugdíjpénztári tagdíj alapja a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelem, mértéke 8%.
Ha a járulékalap eléri a járulékfizetési felső határt, a továbbiakban nem lehet nyugdíjjárulékot levonni.
Amennyiben a biztosított egyidejűleg magánnyugdíjpénztár tagja is, azonban a tagdíjfizetési kötelezettség kezdetét követően a 8,5 százalékos nyugdíjjárulékot fizet, a nyugdíjjárulék-túlfizetés összegét a foglalkoztató az Art. szabályai szerint az adóhatósággal elszámolja, és azt tagdíj címén az érintett magánnyugdíjpénztárhoz pótbevallás benyújtásával egyidejűleg megfizeti.
Ha a magán-nyugdíjpénztári rendszert önkéntesen választó biztosított járulékköteles jövedelméből a foglalkoztató a járulékfizetési felső határnak megfelelő nyugdíjjárulékot részben vagy egészben levonta, és azt a magán-nyugdíjpénztári tagság létesítését megelőzően a Nyugdíjbiztosítási Alap részére megfizette, a levont járulékösszeget arányosan meg kell osztani a biztosítási, illetőleg a tagsági jogviszony időtartamának megfelelően. A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot nem fizet.

A magán-nyugdíjpénztári tagság

A tagságra kötelezett pályakezdő, valamint a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó személy a biztosítottá, illetőleg pénztártaggá válásától számított 15 napon belül köteles bejelenteni foglalkoztatójának az általa választott magánnyugdíjpénztár megnevezését, címét, bankszámlájának számát.
A tagdíj alapja a Tbj-ben meghatározott, nyugdíjjárulék-alapot képező adóköteles jövedelem.