Az eladási árba beépülő preferenciák, diszpreferenciák

Áraik kialakításánál a vállalkozásoknak figyelembe kell venniük azokat a preferenciákat és diszpreferenciákat, melyek beépülnek az eladási árakba.
Az eladási árakba beépülő támogatás fogyasztói árkiegészítés formájában valósul meg. Egyes termékek és szolgáltatások árát többnyire szociálpolitikai szempontok alapján támogatja az állam az állami költségvetésbőlA fogyasztói árkiegészítés az eladási árak csökkentését teszi lehetővé. Tételezzük fel, hogy egy vállalkozás áruját 100 Ft-os áron kellene, hogy eladja a ráfordítások és piaci viszonyok figyelembevételével. Ez az ár fedezné  90 Ft/db-os ráfordításait és 10 Ft hasznot is biztosítana számára. Ha e termék árát az állam darabonként 20 Ft-tal támogatja, lehetővé válik a 80 Ft-os eladási ár kialakítása. Bár támogatás nélkül 80 Ft-os ár még a termék ráfordításait sem fedezné, az árkiegészítéssel a ráfordítások megtérülnek, és darabonként 10 Ft hasznot is realizál a vállalkozás.
Az 1980-as évekig hazánkban az alapvető élelmiszerek, gyermekruhák, és a közszükségleteket kielégítő szolgáltatások árait jelentős mértékben támogatta az állam. A piacgazdaság kialakulásával ez fokozatosan megszűnt, mivel a támogatásnak ez a módja korlátozza az árak szabályozó szerepét a piacon, és sok esetben a vállaltokat sem ösztönzi hatékony gazdálkodásra.
Jelenleg csak a kedvezményes személyszállítási szolgáltatást nyújtó szervezetek részesülnek a díjbevétel %-ában meghatározott mértékű árkiegészítésben.Az eladási árakban érvényesülő diszpreferencia eszköze a fogyasztási adó. Jogszabály írja elő a vállalkozásoknak azt, hogy mely termékek értékesítése estén kell fogyasztási adót fizetniük. A fogyasztási adó fizetésére kötelezett szervezetek a fizetendő adót beépítik áraikba, de az a többletbevétel nem marad náluk, be kell fizetniük az állami költségvetésbe. A fogyasztási adó tehát  az állami költségvetés bevételeit növeli, a vállalkozás árbevételét pedig csökkenti. Tételezzük fel, hogy egy terméket a vállalkozás ráfordításainak és a piaci viszonynak a figyelembevételével 1000 Ft-os nettó eladási áron értékesítene. Ez az ár ráfordításokon felül termékenként 200 Ft hasznot is biztosít számára. Az állam a termékre 300 Ft/db fogyasztási adót vet ki. Ezt az adót a vállalkozás beépíti a termék árába, s így azt 1300 Ft-os nettó eladási áron értékesíti. Mivel termékenként 300 Ft-ot be kell fizetnie az állami költségvetésbe, a vállalkozás így is 100 Ft nettó árbevételhez jut termékenként.
A fogyasztási adó csak a termékek meghatározott körét terheli. E termékkör meghatározásánál a gazdaságirányító szervek több szempontot érvényesíthetnek. Cél lehet a fogyasztás mérséklése például az egészségre ártalmas termékekből vagy a magasabb jövedelműek nagyobb mértékű hozzájárulása az állami költségvetéshez a luxuscikkek megadóztatásával.
A fogyasztási adót azon vállalkozásoknak kell fizetniük, akik az adott terméket előállítják, és belföldön értékesítik vagy továbbértékesítés céljából importálják.A belkereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások a terméket már a fogyasztói adóval növelt áron szerzik be szállítóiktól. A külkereskedelmi tevékenységet is végző vállalkozásoknak azonban fennállhat fogyasztási adófizetési kötelezettségük, ha továbbértékesítési célból adóköteles terméket importálnak.
Mivel a termelő, illetve importáló cég áraiba beépítve vevőivel fizetteti meg a fogyasztási adót, így a végső soron ez is a fogyasztót terheli. Fogyasztási adó épül be például a dohányáru, szeszesital, a kávé, a motorbenzin, az ezüst és aranyékszerek, a személygépkocsi árába.
Az adó mértékét egyes termékeknél Ft értékben, másoknál a nettó termelői ár, illetve a vám alapját képező importár %-ában határozzák meg.