A munkaerőpiac jellemzője a töredezett, szakadásos jelleg, vagyis, hogy a munkaerőpiac nem egységes, hanem részpiacok, piaci szegmensek alkotják. Egy adott munkahely vagy munkavállaló nem csupán egyetlen szegmenshez tartozik, hanem egyszerre része több, egymást is átfedő részpiacnak.
A) A helyi munkaerő-piaci szegmensek
A szegmentálódás abból következik, hogy mind a munkahelyek, mind a munkavállalók sajátos követelményeket és lehetőségeket határoznak meg. Ott jöhet létre csak egy részpiac, ahol ezek legalább potenciálisan összeegyeztethetők.
Az egyes munkahelyeknek más és más
- a szakmai követelmény szintje és jellege
- a szükséges készségek, képességek köre
- a munkaidő, a munkafeltételek
- a kereseti lehetőség
- a munkakultúra, a felemelkedési lehetőség
- a munkahely térbeli elhelyezkedése és megközelítési lehetősége stb.
Az egyes munkavállalók szintén eltérő jellemzőkkel bírnak – más lehet
- a szakmai ismeretkör, végzettség
- a meglévő, kifejleszthető készségek, képességek köre
- a keresettel, munkaidővel, előmenetellel kapcsolatos elvárás
- az egyéni értékrend, a munkavállalói stratégia
- a család és az esetleg ebből adódó kötelezettségek
- a lakóhely térbeli elhelyezkedése és a helyváltoztatás (közlekedés) lehetősége stb.
A munkaadóval szemben azok a személyek jöhetnek szóba, akik megfelelnek az adott munkahely(ek) által támasztott követelményrendszernek. A munkavállalóval szemben pedig azok a munkahelyek, amelyek megfelelnek az adott személy lehetőségeinek és az általa támasztott követelményrendszernek. Ebből következik, hogy mindkét oldal egy része illeszkedni tud egymáshoz, egy másik része viszont nem. Az azonos jellemzőkkel rendelkező munkahelyek és munkavállalók egy sajátos (helyi) részpiacot alkotnak, amely elkülönül a más jellemzőkkel bíró részpiacoktól. Verseny csak az egyes részpiacokon belül alakul ki. Az egyes részpiacok kialakulása elsősorban objektív, melynek kereteit elsősorban a térbeli és szakmabeli határok jelölik ki. Ezek a határok rugalmasak.
B) A duális szegmentált munkaerőpiac
A munkaerőpiac egészén belül két szektort különítünk el, a primer és szekunder szektort.
A primer szektorban erős kapcsolat, kötődés alakul ki a munkavállaló és munkaadó között. Ezzel kiépítenek egy fejlett belső munkaerőpiacot, mely a munkavállalók számára stabil pozíciót és kedvező előrejutási lehetőségeket biztosít, valamint védelmet nyújt a külső piaccal szemben. Itt magas a kereseti lehetőség, támogatja a munkavállalók részvételét a vezetésben. Mindez megnöveli a munkaerő-költséget, de javítja a teljesítményt, a termelékenységet.
A szekunder szektor a primer ellentettje. A munkavállalók vállalaton belül is a külső versenypiachoz kapcsolódnak, ezért erős a verseny. Ennek eredménye az alacsony bérszint, a kedvezőtlenebb munkafeltételek, a magas fluktuáció.
A munkaerőpiac kettészakadását több tényező is befolyásolja:
- szerveződhet egy vállalatcsoport vagy ágazat köré, ahol a stratégiai vagy politikai szerep, a kormányzati támogatottság biztosít kedvező helyzetet és ezt kihasználva jön létre egy primer szektor
- a munkaerőpiac szétszakadása összekapcsolódhat az árupiaci szegmentációval is
- okozhatja, hogy az egyes szakmákban eltérő a kereslet és kínálat viszonya
- megerősíthetik történelmi hagyományok is
- továbbá befolyásoló tényező lehet az urbanizáció, diszkrimináció, a menedzsment személyzeti filozófiája, valamint a munkavállalók szervezettsége is
Az imént felsorolt tényezők igen stabilak, ezért a primer és szekunder szektorok tartósan elkülönülnek egymástól. Mivel a két szektor más és más munka- és egyéb feltételeket teremt, nehéz köztük az átjárás, így közöttük nem alakul ki verseny.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.