Horizontális szerveződés szerint
Szakmai szakszervezetek (craft union)
Egy adott, azonos szakmához tartozó munkavállalókat fognak át. Ez volt a szakszervezeti szervezkedés kiinduló modellje. Eredeti feladatuk a szakmaspecifikus munkaerőpiac kontrollja volt. Nemcsak szakmai, hanem egy szűkebben vett szociális érdekvédelmet is elláttak, figyelembe véve az adott szakma sajátosságait, speciális feltételeit. Tagsága alapvetően homogén, vagyis azonos a tagok szakmai irányultsága, munkafeltételi rendszere, szociális helyzete. Ezáltal kevésbé feszítik belső érdekkonfliktusok, határozottabb támogatást biztosít az egységes munkavállalói kör, s érvényesülhet a szakmai szolidaritás és kiegyenlítődés. A szakmai szakszervezetek csak az adott szakmához tartozókat képviseli, ez a tagság viszont szétszórtan, különböző munkahelyeken dolgozik. A szakszervezeteknek igen sok munkáltatóval szemben kell fellépnie. Szervezetileg megnehezíti a munkaadók és a szakszervezet közötti kapcsolattartást, ez meggyöngítheti a munkavállalók pozícióját.
Ágazati szakszervezetek (industrial union)
Egy adott iparág dolgozóinak összességét tömöríti magába, függetlenül azok szakmai, foglalkozási struktúrájától vagy területi elhelyezkedésétől. Nagy létszámú, erős szakszervezetek. Egységesen képviseli egy adott ágazat munkavállalóit, egy szakszervezet áll szemben egy munkaadóval vagy munkaadói érdekképviselettel. Hatékonyabbá válik a koordináció, megszűnik a megosztottság, egyszerűbb a kapcsolattartás. Komoly hátrányt jelenthet azonban a tagság inhomogenitása, vagyis az, hogy eltérő szakmájú, szociális helyzetű és nagyságú érdekcsoportok alkotnak egy szakszervezetet. Nehézzé válik a belső érdekfeltárás, érdekkifejeződés, az eltérő érdekek transzformálása, harmonizálása úgy, hogy minden egyes érdekcsoport azonos, megfelelő képviseletet kapjon.
Kék- és fehérgalléros szakszervezetek
Az ágazati szakszervezeteken belül kialakul egy különbségtétel: az adott ágazat munkásait, fizikai dolgozóit (= kékgallérosok) képviseli az ágazati szakszervezet és a szellemi dolgozók (= fehérgallérosok) külön szakszervezetbe tömörülnek.
Irány-szakszervezetek
Azok az érdekképviseleti szervek, amelyek erősen kötődnek egy világnézethez, valláshoz, társadalmi réteghez, politikai irányzathoz, párthoz. Ennek kialakulását erősen motiválta a szakszervezetek részéről az, hogy szövetségest, támogatót nyerjenek saját törekvéseikhez, illetve megerősítsék szervezetüket egy további összetartó erővel.
Egység-szakszervezetek
Azok a szakszervezetek, amelyek világnézeti-, ideológiai és pártpolitikai szempontból alapvetően független, semleges magatartást követnek.
Vertikális szerveződés szerint
- országos szakszervezeti szövetségek,
- ágazati/szakmai/funkcionális szakszervezetek,
- ezek regionális (helyi, területi) szervezetei,
- vállalati (üzemi) szakszervezetek
Ez a struktúra gyakorlatilag minden országban kialakul. A centralizáltság-decentralizáltság fokozataihoz kapcsolódnak, az az érdekes, hogy a különböző szintek közül melyik válik a legjelentősebbé. Ha magas a centralizáltság, akkor mikroszinten nem is jelenik meg hivatalosan a szakszervezet. A centralizáltsággal arányosan kisebb lesz a képviselt tagság szerepe és ráhatása a folyamatokra, illetve az érdekképviselet jellege makro- vagy mezoszintű orientáltságot vesz fel. Mindez részben előnyt is jelent, hiszen egységes, versenysemleges szabályozás, megállapodás jöhet létre, amely figyelembe veszi a makro/mezo összefüggéseket, a gazdaság állapotát, a piac, a foglalkoztatottság és az infláció állapotát. Ezen a szinten jól felkészült, profi szakemberek kerülnek egymással szembe. Nagyobb kompromisszum-kézséggel rendelkeznek, ami megkönnyíti a konszenzus kialakítását. A képviseletek szempontjából hátrányt jelenthet a távolság, mert nem vehető figyelembe az egyes vállalatok közötti különbség. A vállalati szint dominanciájánál a szakszervezet a tagság közvetlen közegében él, jól érzékeli az egyes egyének, kisebb csoportok problémáját, ezért általában harcosabb, radikálisabb, kevésbé kompromisszumkész. A vállalati szakszervezeti vezetők felkészültsége és informáltsága viszonylag alacsony szintű, ami rontja a szakszervezet tárgyalási pozícióját. Ágazati szinten nem érvényesül a szolidaritás és kiegyenlítés (a gyengébb szakszervezetek tagjai kevesebb juttatást fognak kapni, mint az erősek).
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.