A gazdasági kamarák a vállalkozások érdekeit képviselik a piac más szereplőivel, illetve a kormányzati szinttel szemben. A középkori céhekből nőttek ki. Kezdettől fogva több funkciót egyesítettek: tagjaik érdekeinek szolgálatát és a helyi közigazgatással való kapcsolattartást.
Fejlődésük ezen a nyomvonalon ágazott el két irányba:
Az egyik típus a magánjogi kamarák.
Megmaradt a kamara tagjait szolgáló érdekképviseleti és közös igényeket kielégítő szolgálati szervezetnek.
Főbb jellemzői:
- a magánjog szabályai szerint működik, önkéntes tagsággal,
- érdekvédelmi funkciója csak saját tagságának képviseletére terjed ki,
- eszközei a civil szervezetek eszköztárának felelnek meg – alapvetően lobbiszervezet, bár súlya igen nagy is lehet (tagvállalatok gazdasági erejétől függően).
Előnye a tartós, de önkéntes koalíciós jelleg. Független minden kormányzati döntéstől, államigazgatási szervezettől. Ha jelentős gazdasági súllyal rendelkező szervezeteket tömörít, a gazdaság szervezésének kikerülhetetlen tényezőjévé válhat. Hatékonnyá teszi az önkéntes tagság, mert folyamatosan jó érdekképviseleti teljesítményt kell nyújtania, különben a tagok átpártolnak egy másik szervhez. Hátránya lehet, hogy egyenként kis taglétszámmal és gazdasági súllyal rendelkező kamarai struktúra alakul ki. Magánjogi kamarák vannak a következő országokban: Nagy-Britannia, Írország, Portugália, Belgium, Svájc, Szlovénia, skandináv államok, balti államok, Oroszország, Bulgária.
A másik fejlődési iránya közjogi kamarák.
Felerősödött a közigazgatással, önkormányzattal való együttműködés, s idővel át is vettek bizonyos feladatokat ezektől.
Legfontosabb jellemzői:
- törvény hozza létre és legitimálja,
- köztestület, törvényi felhatalmazás alapján ellát a gazdasággal, gazdasági szereplőkkel kapcsolatos közjogi funkciókat,
- a gazdálkodó szervezetek önkormányzata, amelynek célja az, hogy előmozdítsa a gazdaság fejlődését és szerveződését, a piaci magatartás tisztességét, valamint közjogi feladatokat ásson el a gazdaság működésével kapcsolatban.
- kötelező a tagság.
Előnye, hogy ilyen háttérrel komoly befolyást tud gyakorolni a gazdaságpolitikára, a kormányzati/önkormányzati döntésekre és hathatós támogatást tud szervezni a vállalkozások piaci megjelenéséhez, üzleti kapcsolatai szervezéséhez. A kötelező tagdíj szilárd működési alapot ad a működéséhez, nem kerülhet függőségbe sem a kormányzattól, sem a tagok egyes csoportjától. Negatívumként említhető, hogy a szervezeten belül erősödik a hivatali jelleg, a szolgálat helyett a bürokratizmus. Egyes kisebb csoportok, részérdekek uralkodóvá válása esetén sem lehet kilépni a kamarából.
Közjogi kamarák vannak a következő országokban: Hollandia, Franciaország, Németország, Ausztria, Spanyolország, Olaszország, Horvátország, Görögország, Szerbia.
Vannak olyan országok, ahol közjogi a kamarai rendszer, de önkéntes tagsággal: Lengyelország, Csehország, Magyarország, Románia, Albánia, Belorusszia, Bosznia és Hercegovina, Moldávia.
A gazdasági kamarák Magyarországon
A rendszerváltás után az 1994. évi kamarai törvény volt az, amelyik kialakította a piacgazdasági kamarai struktúrát. Szervezetileg is különválasztotta a gazdasági kamarákat és a gazdasági/munkaadói érdekképviseleteket és visszaállította a kamarai önkormányzatot, köztestületi kamarák létrehozását rendelte el. A kamarai törvény módosítása nyomán, 2000-től alapvetően átalakult a kamarai rendszer. Megszűnt a kötelező kamarai tagság, viszont a közigazgatási feladatokat elvonta a törvény a kamaráktól (továbbra is köztestületnek tekinti).
A magyar gazdasági kamarai rendszer két kamaratípust fogad el:
- a kereskedelmi és iparkamarát és az
- agrárkamarát.
A gazdasági kamarák feladatait a törvény a gazdaság fejlesztésére vonatkozóan, az üzleti forgalom biztonságával kapcsolatban és a gazdaság általános érdekeinek érvényesítésében határozza meg.
Az oldal tartalmát részletesen ld. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.