Információtartalom vázlata:

  • a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés fogalma
  • esetei és a díjazásra vonatkozó szabályok

A munkaviszony lényege a más érdekében történő munkavégzésben rejlik. A jogviszony megszüntetését vonja maga után, ha a dolgozó a munkavégzésre irányuló kötelezettségét nem teljesíti. Vannak azonban olyan esetek, amikor törvényi előírás ad felmentést a munkavégzés alól.

Munkavégzési kötelezettség és mentesség

A munkáltató alapvető kötelessége a munkavállaló foglalkoztatása. E kötelezettsége teljesítésével összefüggésben a munkát úgy kell megszerveznie, hogy a dolgozó a munkaviszonyból eredő jogait szabadon gyakorolhassa, kötelezettségeit pedig megfelelően teljesíthesse. A foglalkoztatási kötelezettséggel szemben a munkavállaló oldalán a munkáltató utasítása szerinti munkavégzés áll, amely alól a Munka Törvénykönyve (Mt.) felmentést adhat az alábbi esetekben:

  • állampolgári kötelezettség teljesítése érdekében,
  • közeli hozzátartozó halálakor,
  • keresőképtelen betegség idejére,
  • kötelező orvosi vizsgálat (ideértve a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is) elvégzése érdekében,
  • önkéntes, illetőleg létesítményi tűzoltóként tűzoltási vagy műszaki mentési szolgálat ellátása érdekében,
  • véradás céljából,
  • ha a munkahelyen való megjelenést elháríthatatlan ok akadályozza,
  • ha munkaviszonyra vonatkozó szabály előírja, illetve
  • ha azt a munkáltató engedélyezi.

Mentesül a munkavállaló a munkavégzés alól, ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni. Az elháríthatatlan okok igen széles körét ismeri el a munkajog, így:

  • állásidő, csökkentett munkaidő (a munkáltató érdekkörében bekövetkezett okból a gazdaságilag indokoltnál rövidebb időben foglalkoztatják a munkavállalót) ,
  • az előzetes letartóztatás vagy szabadságvesztés-büntetés, ha a bírói ítélet vagy a munkáltató szerv a munkaviszonyt nem szüntette meg,
  • orvosi kezelés, felülvizsgálat ideje heveny, lázas vagy súlyos megbetegedés, illetőleg baleset esetén (az orvos tanúsítja, hogy a távolmaradás egészségügyi szempontból indokolt volt),
  • a közegészségügyi eltiltás miatti keresőképtelenség (az érintettet közegészségügyi okból a foglalkozásától eltiltották és más beosztást nem kapott, vagy közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítették),
  • járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat következtében keresőképtelenség (az érintett személy a munkahelyén a zárlat miatt megjelenni nem tud, és más munkahelyen, munkakörben átmenetileg sem foglalkoztatható),
  • közlekedési, időjárási akadályok (közlekedési baleset, hóesés, árvíz).

A közegészségügyi, járványügyi keresőképtelenség idejére társadalombiztosítási ellátásként táppénz illeti meg a munkavállalót.

Ha a munkavállaló a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, a kiesett munkaidőre (állásidőre) a személyi alapbére illeti meg. Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy eltérő megállapodás hiányában ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a munkáltató gazdaságilag indokolt esetben átmenetileg az előírtnál rövidebb munkaidőben foglalkoztatja a munkavállalót.