Rendes felmondás
A rendes felmondás a munkaviszony egyoldalú megszüntetése valamelyik fél részéről. Feltétele a felmondási időnek megfelelő előzetes közlés. A rendes felmondás a munkaviszony leggyakoribb megszüntetési módja, amelyet valamelyik szerződő fél körülményeiben beállt változás tesz indokolttá. Nem szükséges, hogy a másik félnek is érdekében álljon a munkaviszony megszüntetése, mint ahogyan az a közös megegyezés esetében elengedhetetlen feltétel.
A rendes felmondás joga a munkáltatót és a munkavállalót is megilleti, ez a jog nem zárható ki érvényesen még közös (akár például a munkaszerződésben lefektetett) megegyezéssel sem, azaz nem lehet élethossziglan alkalmazni valakit.
Nem lehetséges, hogy határozott idő gyanánt a munkaszerződés a munkaviszony időtartamának a munkavállaló nyugdíjba vonulásának idejéig állapítsa meg.
A rendes felmondás joga személyesen a munkavállalót, illetve a munkáltatót illeti, vagy azt, aki a munkáltatói jogkört ténylegesen gyakorolja. A rendes felmondás alaki kelléke az írásbeliség. A rendes felmondás címzettje a másik fél.
A felmondás akkortól válik hatályossá, amikor az erről szóló írásos dokumentumot a másik félnek átadják.
A felmondás a nyilatkozatot megtevőt köti, vagyis miután a címzett másik félhez eljutott, már csak annak egyetértésével vonható vissza. Amíg a címzetthez el nem jut, addig vissza is vonható, hiszen még nem vált hatályossá. A hatályosulástól kezdve a felmondási nyilatkozat tartama - például a felmondási időpont megváltoztatása - is már csak a másik fél beleegyezésével lehetséges.
A munkaviszony megszűntének időpontja
A munkaviszony megszűnik, ha a felmondás tényét közlő levélben kitűzött időpont bekövetkezik. Ilyenkor a felmondás nem vonható vissza, legföljebb olyan új munkaviszony köthető a felek beleegyezésével, amely a réginek (a megszűntnek) minden tekintetben megfelel.
Rendes felmondás a munkáltató részéről
A munkavállalói pozíció védelme érdekében a munkáltatói rendes felmondás szabályai kötöttebbek: bizonyos esetben nem lehet felmondani a munkavállalónak, bizonyos esetben pedig csak szigorú korlátozások között van erre mód. A munkáltatónak meg kell indokolnia a rendes felmondást (bár van ez alól is kivétel), méghozzá valós és okszerű indokkal.
A rendes felmondás indoka
A munkáltató - bizonyos kivételtől eltekintve - köteles felmondását megindokolni. A rendes felmondásban közölt indokból a felmondás okának világosan ki kell derülnie. Világossá kell tenni, hogy a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség. A felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.
A munkáltató oldalán fölmerült okra alapított rendes felmondás feltétele továbbá, hogy indokának világosnak, érthetőnek kell lennie nemcsak a munkavállaló, hanem a kívülálló számára is.
Ám ez a követelmény nem válhat a munkáltató rendes működésébe történő beavatkozás forrásává. Ezért például nem vizsgálható az esetleges átszervezések vagy munkakör-módosítások, -összevonások célszerűsége. A felmondást a munkaügyi bíróság hatálytalanítja, ha az abban megjelölt ok valótlan.
A munkavállaló személyét közvetlenül érintő felmondási okok
- a munkavállaló képességei vagy szakmai alkalmassága,
- a munkavállaló egészségi állapota,
- a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása.
A munkáltató működésével összefüggő felmondási okok
- a munkarend átszervezése,
- létszámleépítés,
- egyes munkakörök megszűnése, megszüntetése vagy összevonása.
A rendeltetésszerű joggyakorlás itt is kiemelt követelmény a munkáltató részéről, ugyanis ellenkező esetben jogellenes lenne a felmondás.
A magyar joggyakorlat szerint, ha a bíróság hatálytalanította a munkáltatói rendes felmondást, akkor ugyanazon indokkal még egyszer nem lehet felmondani a munkavállalónak, kivéve, ha a hatálytalanítás nem érdemi (hanem például formai) okból történt.
Indokolás nélküli felmondás
Kivételként nem kell megindokolnia a munkáltatónak a rendes felmondást akkor, ha a munkavállaló
- elérte a 62. életévét, és rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel - vagyis jogosult öregségi nyugdíjra -, vagy
- 62. életéve betöltése előtt öregségi nyugdíjban,
- korengedményes öregségi nyugdíjban,
- előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy
- szolgálati nyugdíjban, vagy
- korengedményes nyugdíjban, vagy
- más, az öregségi nyugdíjjal azonos elbírálás alá tartozó, vagy szolgálati nyugellátásban részesül.
Felmondási tilalmak és korlátozások
A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam alatt:
- a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság,
- a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés,
- a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság,
- a külön törvény szerinti emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés, a terhesség, a szülést követő három hónap, illetve a szülési szabadság,
- a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság,
- a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított időtartama.
A felmondási idő, ha a felmondási védelem időtartama
- a tizenöt napot meghaladja, ezt követően csak tizenöt nap,
- a harminc napot meghaladja, ezt követően csak harminc nap elteltével kezdődhet el.
Ez a védelem nem vonatkozik a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló munkaviszonyának felmondására.
Felmondási idő
A felmondási idő hossza legalább harminc nap, legfeljebb egy év lehet. Sem a munkaszerződésben, sem a kollektív szerződésben ennél hosszabb vagy rövidebb idő érvényesen nem köthető ki. Ha a felmondási nyilatkozat helytelenül állapítja meg a felmondási idő hosszát, attól még a felmondás érvényes, de hatálya a törvénynek (vagy az esetlegesen a törvényes határok között jogszerűen megállapított mértéknek) megfelelően alakul.
A 30 napos felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött
- három év után 5 nappal,
- öt év után 15 nappal,
- nyolc év után 20 nappal,
- tíz év után 25 nappal,
- tizenöt év után 30 nappal,
- tizennyolc év után 40 nappal,
- húsz év után 60 nappal
meghosszabbodik.
Felmentés a felmondási idő alól
A felmondási idő felére a munkáltató köteles a munkavállalót munkavégzése alól felmenteni, hogy megfelelő állást kereshessen magának. Erre az időre is jár a munkavállalónak az átlagkeresete.
A munkavégzés alól a munkavállalót - legalább a felmentési idő felének megfelelő időtartamban - a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni.
Átlagkereset a felmentés időtartamára
A munkavégzés alóli felmentés időtartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg. Nem illeti meg átlagkereset a munkavállalót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Ha a munkavállalót a felmondási idő letelte előtt a munkavégzés alól végleg felmentették, és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavállalónak a munkavégzés alóli felmentése után következett be, a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet. A felmentés tartamára kifizetett átlagkereset akkor sem követelhető vissza, ha a munkavállaló a felmentési idő alatt munkavégzéssel járó jogviszonyt létesít.
Végkielégítés
Ha a munkáltató rendes felmondással él (vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg a munkaviszony), a munkavállalónak végkielégítés jár, amelynek mértéke az adott munkáltatónál eltöltött idő függvényében a munkavállaló egytől hat hónapig terjedő átlagkeresete.
Nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.
A végkielégítés feltétele:
- munkáltatói rendes felmondás vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése,
- legalább három év megszakítás nélküli munkaviszony az adott munkáltatónál, és
- kizáró ok hiánya.
A végkielégítésre való jogosultság szempontjából figyelmen kívül kell hagyni:
- a szabadságvesztés,
- a közérdekű munka, valamint
- a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, kivéve a közeli hozzátartozó, valamint a tíz éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát.
A Munka Törvénykönyve által meghatározott törvényi végkielégítés mértéke
- legalább három év esetén: egyhavi,
- legalább öt év esetén: kéthavi,
- legalább tíz év esetén: háromhavi,
- legalább tizenöt év esetén: négyhavi,
- legalább húsz év esetén: öthavi,
- legalább huszonöt év esetén: hathavi átlagkeresetnek megfelelő összeg.
Ebben az esetben:
Élhet a rendes felmondással a működése következtében bekövetkezett változás miatt.
Jár a felmondási idő: 30+25 nap = 55 nap.
Jár a végkielégítés: háromhavi átlagkeresete.