{autotoc}

A gazdaságpolitika szereplőiként (aktorok) értelmezzük a gazdaság minden olyan alanyát, aki/amely a megvalósítandó célok, illetve az ezek érdekében bevetett gazdaságpolitikai eszközök közötti választásra és az utóbbiak működtetésére befolyást gyakorol, vagy megkísérli azt. (Veress, 2001)

A gazdaságpolitika szereplői lehetnek közvetlen (elsődleges) vagy közvetett (másodlagos) aktorok, attól függően, hogy tevékenységük alkotmányos felhatalmazáson nyugszik, vagy nem.

Közvetett aktorok

Szövetségek

Pártok

A "párt" elnevezés a latin "rész" szóból ered, ami arra utal, hogy egy párt mindig a társadalom egy részének – az adott párt választópolgárainak érdekeit képviseli. A pártok az állami rendszeren kívül szerveződnek.

Lehetnek alkotmányos felhatalmazással bíró tagjaik (pl. parlamenti képviselők)

A tagság önkéntes, a be- és kilépés egyéni elhatározáson alapul. A pártok legfontosabb célja a kormányzati hatalom megszerzése, ezt csak a parlamenti többséggel rendelkező párt/pártok szerezhetik meg.

Tényleges szövetségek

Közjogi jellegűek

  • Hatósági funkcióval rendelkeznek.
  • Jellegzetes képviselői a kamarák.
  • Kötelezően szerveződő (szakmai kamarák).
  • Önkéntesen szerveződő (gazdasági kamarák).
  • Közjogi jellegű szövetségként működtek a társadalombiztosítási önkormányzatok.
  • A rendszert az új kormány 1998-ban megszüntette, a két nagy rendszer (nyugdíj és egészségügy) visszakerült a költségvetési gazdálkodásba

Magánjogi jellegűek

  • Hatósági jogkörrel nem rendelkező, önkéntes társulások, melyek lehetnek piaci szövetségek.
  • Gazdaságpolitikai érdekszövetségek.
  • A piaci szövetségek jellemző képviselői a szakszervezetek, melyek célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek védelme, valamint a munkáltatói szövetségek, amelyek a munkaadók jogait védik.
  • A gazdaságpolitikai érdekszövetségek szinte bármely területen létrejöhetnek. Céljuk elsősorban saját érdekeik képviselete a nyilvánosság és az állam előtt. Ilyen például a fogyasztók szövetsége.

Lobbyk

A lobby eredeti jelentésében befolyás gyakorlása a törvényhozás tagjaira. A lobbizás egyre szélesebb körben elfogadott eszköze az érdekképviseletnek az Európai Unióban, ahol közel ötezer akkreditált lobbizó tevékenykedik.

A lobbizást jogszabályok tartják keretek között, a képviselt ügyeket, a lobbizásra fordított összeget és a megbízó(k) személyét a lobbisták kötelesek nyilvánossá tenni.

Tanácsadók

Tanácsadó intézmények

  • Magán-, államilag támogatott-, vagy állami szervek.
  • Független intézmények, funkciójuk a szakmai tanácsadás.
  • Az állami intézmények gyakran egyetemekhez kapcsolódnak.

Szakértői testületek, tanácsok, csoportok

  • Tisztán tudományos alapon működő testületek
  • Szakértői tanácsok.

Közvetlen aktorok

Belföldiek

Parlament

A parlament, vagy más néven Országgyűlés legfontosabb gazdaságpolitikai szerepe a jogi és társadalmi keretek meghatározása Az Országgyűlés 386 tagú, a képviselőket négy évre választják.

Működésének alapvető szabályait az Alkotmány határozza meg, a részletes, operatív szabályokat a Házszabály tartalmazza Amennyiben az Országgyűlés többsége nem ért egyet a kormány politikájával, lehetőség van az ún. konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtására, mellyel megszüntethető a hivatalban levő kormány megbízatása

A parlament hatásköre
  • Az Alkotmány elfogadása,
  • Törvényalkotás,
  • Az állami költségvetés elfogadása,
  • A költségvetés végrehajtásának ellenőrzése,
  • A kormány programjának elfogadása, a miniszterelnök megválasztása,
  • A köztársasági elnök, a miniszterelnök, a Legfelsőbb Bíróság elnökének, az Alkotmánybíróság tagjainak, az ombudsmanok és más közjogi méltóságok megválasztása,
  • A legfontosabb nemzetközi szerződések jóváhagyása,
  • A hadüzenetről és békekötésről való döntés, valamint a rendkívüli és a szükségállapot kihirdetése,
  • Az országos népszavazások kiírása

Kormány

A kormány a miniszterelnökből és a miniszterekből álló testület, a végrehajtó hatalom legfőbb szerve.

Döntéshozó és végrehajtó szerv is egyben, hiszen önálló kormányprogrammal rendelkezik, ugyanakkor az Országgyűlés által hozott törvényeket köteles végrehajtani.

Központi közigazgatási szervek 

Szakterületenként elkülönülő egységek, melyek élén az egyes szakminisztériumok állnak.

Feladatuk a különböző törvények, rendeletek, intézkedések szakmai előkészítése, majd a parlamenti döntés után ezek végrehajtása.

Centralizált irányítás alatt horizontális tagoltsága alakul ki (egy idő után a hatékony működést veszélyeztetheti).

Decentralizált irányítás esetén vertikális tagoltság alakul ki, ami a szubszidiaritás elvének megfelelően hatékonyabban működik, gyengíti ugyanakkor a kormány politikai felelősségét.

Jegybank (Magyar Nemzeti Bank, MNB)

A "bankok bankja" melynek fő funkciója a banktartalékok kínálatának – ezáltal a gazdaság pénz- és hitelkínálatának – szabályozása. A monetáris politika legfontosabb szereplője A jegybank elsődleges célja és feladata az árstabilitás elérése és fenntartása.

Minden további feladat a hierarchiában hátrébb szorul, és csak akkor kerül végrehajtásra, ha az nem veszélyezteti vagy hátráltatja az elsődleges cél elérését.

Ilyen például a mindenkori kormányzat gazdaságpolitikájának támogatása, ami időnként heves vitákat vált ki a kormányzat és a központi bank között.

Külföldiek

Nemzetek feletti intézmények

Ország-csoportok, integrációk tartoznak ebbe a kategóriába.

Az egységes irányítás korlátozhatja az egyes tagországok gazdaságpolitikáját.

Jó példa az Európai Unió Bizottsága, melynek tagjai a közösségi érdekeket tartják szem előtt abban az esetben is, ha az történetesen nem egyezik meg a tagot delegáló ország gazdaságpolitikai érdekeivel.

Nemzetközi intézmények

Ajánlásokat tesznek az egyes nemzeti gazdaságpolitikák elérendő céljaira, esetenként eszközrendszerére.

Ezeket az ajánlásokat érdemes betartani, mivel előfeltételei a szerződéskötéseknek.

Ilyen intézmény például a Nemzetközi Valutaalap (IMF), mely a tagországok gazdaságpolitikájának felügyeletén túl biztosít egy szakértői segítségnyújtást, illetve szükség esetén hitelt folyósít.

Nemzetközi szerződések

Nemzetközi szerződések szinte bármely területen köttetnek, az egyes országok eldönthetik, hogy csatlakoznak-e az adott szerződésekhez vagy sem.

Csatlakozásával az adott ország deklarálja, hogy a már ismert, illetőleg a későbbiekben csatlakozó államokkal szemben ugyanazokat a kötelezettségeket vállalja.

Nemzetközi szerződésnek minősül például a Kiotói Egyezmény amely a szén-dioxid kibocsátás visszafogására irányul, a szerződött országok kötelezettséget vállalnak a szennyezés visszafogására vonatkozóan.