32. A valóságos jog osztályai

A valóságos jog osztályai a szabályszerűség érvényes módjai. Valóságos értelemben négyféle jogi szabályszerűség különböztethető meg. Szabályszerűségen olyan jogi szabályt lehet érteni, amelynek gyakorlati felhasználása bizonyosság. Ezek a következők:
1.)a jogalkotás által alkotott jogszabály, amely a jogalkotói tevékenység eredménye
2.)a bírói gyakorlatban a jogszabály alkalmazása során kialakított szabály, mely törvénykezés eredménye
3.)a jogtudomány által kifejtett jogi szabályosság, amely a tudomány művelésének eredménye
4.)a jogalanyok gyakorlatában, a jogviszonyokban használt szabályosság, amely a köznapi jogi gyakorlat eredménye.
Kiegészíthető e felsorálás a következőkkel:
–alkotmánybíróság döntései során keletkező szabályok
–a közigazgatási hatóságok működése során kialakult szabályosságok
–az ombudsmanok döntése során kialakult szabályok
Technikai értelemben:
–jogalkotói jog
–bírói jog
–jogtudományi jog
–gyakorlati jog
---------------------------------
–alkotánybírósági jog
–hatósági jog
–ombudsmani jog
A törvény elsődleges ehhez képest minden más szabály másodlagos azaz érvényessége viszonylagossá tehető.  A törvény a jogszabály legmagasabb szintje.  Az emberek, az állampolgárok egyetértését fejezi ki valamely társadalmi viszony jogi rendezettségét illetően: a lakosság, a nép akarta, esetleg szellemiségének kifejezése.
A törvényeket az Országgyűlés alkotja többnyire, s nem népszavazással a lakosság. A lakosság a képviselőket választja meg, akik a jelenlegi magyar szabályozás szerint választóik által nem hívhatók vissza és felelősségre sem vonhatók.
A népszavazás sok tekintetben gyengébb jogalkotás, mint a parlamenti jogalkotás. Népszavazással nem lehet felülbirálni törvényeket. Népszavazással hozott törvényeket minden további nélkül lehet módosítani, hatályon kívül helyezni országgyűlési törvényekkel. Egy népszavazásról döntést hozhat a parlament ez fordítva elképzelhetetlen. Országgyűlés törvényalkotó döntéseit nem vizsgálhatja felül és nem érvénytelenítheti népszavazás.
Az országgyűlés mégis mindig arra hivatkozik, hog ydöntési jogát a lakosságtól szerezte, így döntése az általa képviselt lakosság döntése.
A bírói gyakorlat alapja a törvény. A bíró nem a maga, hanem az állam nevében jár el.Kötik a jogszabályok és csakis ezek kötik. A bírónak nem a néppel, hanem egyes állampolgárokkal, mint ügyfelekkel van dolga. Célja a jogszabályok megtartatása. A bíró a felek számára nem a lehető legjobb megoldást keresi, hanem azt, amely a jogszabályoknak legjobban megfelel: ez tevékenységének célja.
A jogtudomány véleménye egyáltalán nem szabály.
Megalapozásként, szakvéleményként beépül mind a jogalkotás, mint a jogalkalmazás intellektuális műveleteibe: ezért nem hagyható figyelmen kívül. Nem szabályokból, hanem a megismerés tételeiből áll.
A jogalanyok gyakorlata nem megismerés, vagy jogszabályismeret kérdése. Nincs közvetlenül összefüggées a jogismeret és a gyakorlati tevékenység közt, különösen a következők miatt:
–a jogalany egy jogszabálynak vagy felhasználója vagy nem
Az állampolgároknak, ha olyan ügyük van, amelyhez jogi ismeretek szükségesek, legalább kétféle megoldás közül választhatnak.
–tanulmányozza az ügyre vonatkozó jogszabályokat, esetleg a bírói
döntésekben megjelenő magyarázatokkal együtt
–az ügy vitelére szakértőt pl.ügyvédet bíz meg. Ha jogszabály ügyvéd-
kényszert ír elő mást nem is tehet.
-------------------------------------------------------------------
Az Alkotmánybíróság működéséből keletkező szabály távlatilag önálló kategóriának mondható, mely a jogalkotói jog és a bírói jog közé helyezhető el. Magyarországnak ezer éve vannak törvényei és bírái. Alkotmánybíróságunk 1990-óta működik.
Döntései, mint sajátos negatív jogalkotói döntések, azaz jogszabályt megsemmisítő, kasszációs döntések, - a jogalkotói jog körébe sorolhatók.
A közigazgatási hatóságok gyakorlata, nem ugyanaz, mint az ítélkezés. Sokkal kevésbe hoz létre szabályrendszert, mint az ítélkezés. Mégis ehhez áll közel, s így nem szükséges külön kategóriaként kezelni.
Az ombudsmanok gyakorlatát önálló kategóriának lehetne venni, ha ilyen értékelhető gyakorlat kialakult volna M.o-on. Eddigi működésük nem értékelhető úgy, mintha  a jogszabályoknak vagy azok meghatározott részének önálló értelmezési változatát hozták volna létre.