84. §

(1) A társadalombiztosítási alrendszer finanszírozza és látja el a társadalombiztosítás törvényben meghatározott, kötelező feladatait.

85. §

Az államháztartás alrendszerét képező társadalombiztosítás irányítását, működését, hatásköri és eljárási szabályait, bevételeinek és kiadásainak körét, gazdálkodását, vagyonát, a központi költségvetéssel és az államháztartás többi alrendszerével való kapcsolatát e törvény és külön törvények szabályozzák.

86. §

(8) A költségvetésről szóló törvényjavaslat benyújtásakor az Országgyűlésnek tájékoztatásul be kell mutatni a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeire és kiadásaira vonatkozóan öt évre, a demográfiai folyamatokra és azok hatásaira vonatkozóan ötven évre szóló előrejelzést.

(9) Ha a pénzügyi tervekből, az előrejelzésekből és a rendszer működéséből megállapítható, hogy az alapok bevételei - jelentős hiányt felhalmozva - tartósan nem fedezik a várható kiadásokat, a Kormánynak a társadalombiztosítás működési, ellátási és finanszírozási rendszerét módosító, a bevételek és kiadások egyensúlyát helyreállító, a járulékok emelésével vagy egyes ellátások mérséklésével járó javaslatot kell tennie az Országgyűlésnek. A tőkefedezeti rendszer bevezetése miatt kieső járulékbevétel az átmenet teljes időszakában nem minősül olyan hiánynak, ami miatt járulékemelésre vagy ellátásszűkítésre kerülhet sor.

(10) Ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett éves bevétele kisebb a teljesítendő kifizetések összegénél, akkor a különbséget az állam a központi költségvetésben tervezett előirányzatként átadja a Nyugdíjbiztosítási Alap számára. A központi költségvetés terhére történő tényleges kifizetésekre azonban a tényleges bevételek és kiadások alakulása függvényében kerülhet sor. A hiány központi költségvetés terhére történő elszámolását a zárszámadásban kell rendezni.

86/B. §

(1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira e törvény rendelkezései a (2)-(6) bekezdésekben foglalt eltérésekkel irányadók.

(3) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésében a kiadási főösszegük legfeljebb 1%-ának megfelelő tartalék képezhető. A tartalék felhasználására a 25. §-ban meghatározott rendelkezések vonatkoznak.

(4) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetése címekre, alcímekre, jogcím-csoportokra, jogcímekre, előirányzat-csoportokra és kiemelt előirányzatokra tagozódik. Címet alkotnak a szabályozási szempontból összetartozó előirányzatok. Címként jelennek meg a működési bevételek és kiadások, ezen belül alcímet alkotnak a központi hivatali szervek, az igazgatási szervek és a központi kezelésű előirányzatok. A költségvetési törvényben szereplő címek címrendet képeznek. A címrend év közbeni megváltoztatása az Országgyűlés kizárólagos hatásköre.
Az (1) bekezdésben meghatározott törvényjavaslatban be kell mutatni az Alapnak és ezen belül a működési költségvetésnek az előirányzat-maradványát és a költségvetési év költségvetési egyenlegére gyakorolt hatását.

Valorizáció – szintre hozás

2008. január 1-től lépett életbe az új nyugdíjszámítás, amelynek célja a nyugdíj-megállapítás kalkulációjából adódó igazságtalanság kiküszöbölése – legalábbis ezt állítja a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Szerintük a nyugdíj kiszámításában igazságtalan volt, hogy a nyugdíjjárulék alapját jelentő keresetek részleges szintrehozása miatt lehetett jól és rosszul járni. Attól függően ugyanis, hogy valaki olyan évben ment-e nyugdíjba, amikor magas, vagy amikor alacsony az átlagos keresetnövekedés. Ennek oka az a számítási eljárás, ami miatt a számítási időszaktól kezdődően minden korábbi évben megszerzett keresete fel vagy leértékelődött. 
Az új szabály szerint az 1988 és 2006 közötti keresetek mindegyike 2007-es színtűre emelkedik januártól. A teljes valorizáció (szintrehozás) a megállapítandó nyugdíjakat 2008-ban 10,6 %-kal növeli.
Az is változik 2008-tól, hogy a nyugdíjak kiszámításánál figyelembe vett bruttó kereseteket a járulékok összegével is csökkenteni kell (míg ma a bruttó kereseteket csak a személyi jövedelemadóval csökkentik). Ez a teljes nettósítás a következő években 10 % körül mérsékli a nyugdíjalapot.
A teljes valorizálás és a teljes nettósítás együttes hatásaként a 2007. évi és a 2008. évi szabályok szerint megállapított nyugdíjak összege alig tér el egymástól: tehát ha valaki a 2007 évi nyugdíjszámítási szabályok szerint megy nyugdíjba 100 ezer forintos nyugdíjjal, az új 2008. évi nyugdíjszámítási szabályok szerint 500 forinttal kapna kevesebbet azaz 99500 forint járna. Továbbá figyelembe kell venni, hogy a 2007-ben megállapított nyugdíjakra január 1-től érvényesül az 5 %-os emelés, ami az előbbi példánál maradva egy 2007-ben megállapított 100 ezer forintos nyugdíjnál 5 ezer forintot jelent. Az új szabály szerinti nyugdíj 2008-ban még változatlanul nem emelkedik. (abban az évben senki nem jogosult nyugdíjemelésre, amikor nyugdíjba ment).

A tovább foglalkoztatás támogatása:

A hosszú szolgálati idővel rendelkezők teljesítményének fokozottabb elismerését biztosítja, hogy 40 év szolgálati idő felett minden további szolgálati év a jelenlegi 1,5 % helyett 2,0 %-os többletet biztosít a nyugdíjban.

Előrehozott nyugdíj vagy munka:

2008-tól a korhatár alatti öregségi nyugdíj igénybevételének feltétele lesz a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony megszüntetése. Akik 62 éves koruk betöltése előtt saját jogú nyugdíjasként új jogviszonyban kereső tevékenységet folytatnak, a minimálbér 12-szeresét meghaladó éves munkajövedelem (éves keret összege) megszerzése után szüneteltetniük kell saját jogú nyugdíjukat. Ez a korlátozás megszűnik a 62. életév betöltésekor.

Hat hónap az igényérvényesítésre:

Változatlanul hat hónapra is lehet a nyugdíjigényt érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy pl. az aki 2007 decemberében már jogosult volt nyugdíjra 2008 I. félévében is kérheti a nyugdíjának megállapítását 2007 decemberétől a 2007. évi szabályok szerint.

A nyugdíj előtt állóknak a következőket kell mérlegelniük:

• Aki idén is jogosult már nyugdíjra, de mégis jövőre kéri a nyugdíjat az kb. 0,5%-kal kevesebb nyugdíjat kap, ha átlagos az elért életkeresete, hosszú szolgálati időt viszont a 40 év feletti biztosítási évek után nem 1,5%-os, hanem évi 2%os prémium jutalmaz.
• Átlag feletti átlagos keresetek esetén a magas kereseteket nagyobb arányban érvényesítik a nyugdíjban, ez 2-3%-kal növeli a nyugdíj nagyságát.
• Aki idén megy nyugdíjba jogosult a januári kb 5%-os nyugdíjemelésre.
• A 2007. december 31-e előtt nyugdíjazottak az előrehozott nyugdíj mellett is korlátlanul szerezhetnek más munkajövedelmet.

Aki idén jogosult a nyugdíjra, de még nem döntötte el kérje-e a nyugdíjat, az a jogosultság megszerzésétől számított 6 hónapig még a régi szabályok szerint is kérheti a nyugdíját, ekkor jár a januári nyugdíjemelés és munkát is a nyugdíj korlátozása nélkül folytathat.
A nyugdíj-megállapítási szabályok változása nincs hatással a már megállapított nyugdíjakra, azok emelésére és a 13. havi nyugdíjra. Aki nyugdíjban részesül, az a továbbiakban – a 2008. januári 5 %-os emelést is figyelembe véve – kapja a nyugdíját. Ez azt jelenti, hogy a 2,8 millió nyugdíjas életében alapvetően nem lesz változás.
A hatályos törvényi előírások szerint a nyugdíjakat minden év januárjában a fogyasztói ár és az országos nettó átlagkereset tárgyévre tervezett növekedése átlagával kell emelni. A januári nyugdíjemelés mértékét, ha az infláció és a bérnövekedés várható üteme eltér a tervezettől, november hónapban – januárig visszamenőleg – korrigálni kell. Jogszabály ugyan nem írja elő, de a korábbi évek gyakorlata szerint minden nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátás emelésére a nyugellátásokkal azonos módon kerül sor.
A 2007. novemberi kiegészítő emelés 2,4 % volt.  A 2007. évi nyugdíjemelés a januárban végrehajtott 4 %-os emeléssel együtt 6,5 %-os mértékű. Ugyanezen elv alapján a 2008. január elsejétől minden nyugdíjas 5 %-os nyugdíjemelésben részesül. Az öregségi nyugdíj legkisebb összege szintén  5 %-kal, emelkedik, összege 28. 500 forint lesz.

Automatizmus:

A nyugdíjak az automatizmusok révén 4,7%-kal emelkednek, ez reálértéken 1,7%-os csökkenést jelent. A régi nyugdíjak korrekcióját is figyelembe véve a nyugdíjak reálértéke csak 0,5%-kal esik.

Szerkezetváltozás:

A munkaerő-piaci prognózisok eredményei alapján (6. sz. táblázat) a következő tíz évben 275 ezres munkaerő keresleti növekedés mellett 90 ezres létszám-veszteséggel is számolni kell. Ez foglalkoztatottak 185 ezer fős létszámnövekedését jelenti, miközben a munkanélküliek száma átmenetileg még növekszik is. A gazdaság konjunkturális, valamint munkaszervezési és technológiai változásai következtében a foglalkoztatásban lényeges ágazati, foglalkozási, szakmánkénti szerkezetváltozás megy végbe, amely jelentős létszámcserélődést von maga után.
Mindez azt jelenti, hogy nő a munkaerőpiac fogadókészsége, esély lesz arra, hogy több megváltozott munkaképességű ember tud bent maradni a munkaerőpiacon. Ugyanakkor a "szívás" nem túl erős, ezért igen nagy jelentősége lesz a képzési, foglalkoztatási programoknak, támogatásoknak, és annak, hogy ezek segítsék a kilépést a védett körülmények közül, hosszú távon a nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatáshoz járuljanak hozzá.

A modell fő elemei, kiindulópontjai:

(A modell leírását, a fő paramétereket, következtetéseket tartalmazza az 5. sz. melléklet, az
összefoglaló adatokat az 5. sz. táblázat.)

• Azzal számoltunk, hogy az új rokkantsági nyugdíjasok 30-40%-a rendelkezik számottevő rehabilitációs eséllyel. Magyarországon ez évente 10 ezer fő körüli új rehabilitációs járadékost jelenthet.
• A rendszerbe kerülők (új rehabilitációs járadékosok) létszámának meghatározásakor figyelembe vettük, hogy a foglalkoztatás jelentősebb növekedésére várhatóan 2010-től lesz lehetőség. A rendszerbe lépő rehabilitációs járadékosok csoportját a feltételek alakulásának megfelelően fokozatosan célszerű feltölteni az optimálisnak tűnő évi 10 ezer fő körüli szintig. Az ellátás átlagosan 2 éves időtartamát figyelembe véve a rendszer feltöltése 20-25 ezer fővel 2011-re következik be.
• A rendszer hatékonyságát elsősorban a munkaerőpiacra sikeresen visszavezetett esetek aránya határozza meg. A hazai, valamint más országok tapasztalatai szerint az 50%-os, vagy az e-feletti elhelyezés gazdaságilag is elfogadható eredményt hoz. Az erőforrások lehetséges maximális kihasználása szempontjából lehetőleg minden, a sikeres rehabilitációra alkalmas személyt be kell vonni a programba.
• Elkészítettük a rehabilitációs program támogatási és a lehetséges kimeneteket tartalmazó modelljét (3. és 4. sz. ábra). Abból indultunk ki, hogy az ellátottak
  
  • 20-30%-a viszonylag rövid idejű (átlagosan 6 hónapos) járadékellátás és személyes szolgáltatás mellett saját maga munkát talál;
  • 50-70% igénybe veszi a teljes rehabilitációs programot, mely átlagosan 8 havi járadékellátást, oktatást- képzést, személyes rehabilitációs szolgáltatásokat jelent, amelyet a 2 éves időszak leteltéig támogatott foglalkoztatás követ. A „járadékellátás” időszakát követően a programban résztvevők egy része integrált munkahelyen helyezkedik el, egy részük a továbbiakban a rokkantsági nyugdíjellátásba kerül, más részük rászorultság esetén szociális ellátásban részesül;
  • 10-25%-uk az átlagosan 8 hónapos járadékellátást és képzést követően a nyílt munkaerőpiacon helyezkedik el, a foglalkoztatás 1 évig tartó támogatásával.