A készletgazdálkodás a logisztika körébe tartozik, feladata biztosítani azt, hogy a termeléshez és egyéb tevékenységek folytatásához a szükséges anyag, termék, áru a megfelelő helyen.
A készletgazdálkodás színvonala nagy hatást gyakorol a gazdálkodásra, hiszen jelentősen befolyásolja a készletekben lekötött tőke nagyságát, valamint a készletezéshez, anyagellátáshoz kapcsolódó költségeket, a vállalkozás jövedelmezőségét, ezért valamennyi gazdasági egységnél nélkülözhetetlen feladat a készletgazdálkodási tevékenység folyamatos elemzése.
A vállalkozásnak feladataik teljesítéséhez forgóeszközökre, ezen belül különböző készletekre van szükségük. A termelőtevékenységet folytató vállalkozások legfontosabb készletei a következők:

• anyagkészlet
• befejezetlen termelés körébe tartozó készlet
• félkész termék készlet
• késztermék készlet.

A vállalkozások ezekben a készletekben tőkét kötnek le és a készletezéssel, beszerzéssel, tárolással stb. kapcsolatban költségek merülnek fel.
A készletek alakulásának az elemzése kapcsán a következő feladatok fogalmazható meg:

• a készletállományok vizsgálata a készletnormákhoz viszonyítva
• a vállalkozási szintű készlet összetételének, hatékonyságának vizsgálata
• a készletek időbeli alakulásának, valamint a termelés és a készletek kapcsolatának számszerűsítése
• a készletgazdálkodási hiányosságokra figyelmeztető adatok vizsgálata

A készletállományok készletnormákhoz viszonyított elemzése során a számításokat készletfajtánkénti bontásban végezzük el. A vizsgálatok célja a tervezett készletnagyságtól való eltérések nagyságának meghatározása, és az eltéréseket előidéző főbb okok kimutatása.
Az anyagkészlet nagyságának a számszerűsítéséhez a következő összefüggés alkalmazható:
anyagkészlet = átlagos tárolási idő × egy napi anyagfelhasználás
Az átlagos anyagtárolási idő csökkenthető:

• korszerű anyagszükséget-tervezési, anyagellátási rendszerek (MRP) alkalmazásával
• az immobil, elfekvő készletek felhasználásával, értékesítésével
• norma feletti készletek felszámolásával
• rövidebb tárolási idejű belföldi anyagok felhasználásával
• megbízható szállítási partner választásával stb.

Az egy napi anyagfelhasználás csökkenthető:

• a termelés csökkentésével
• a termelés összetételének változtatásával, a kevésbé anyagigényes termékek arányának emelésével
• gyártmány- és gyártásfejlesztéssel, ami csökkenti a fajlagos anyagfelhasználást
• értékelemzéssel
• olcsóbb, de megfelelő helyettesítő anyagok alkalmazásával stb.

A befejezetlen termelést a következő képlettel számszerűsíthetjük:
gyártási átfutási idő × átlagos készültségi fok × egy napi termelési költség
Mind a gyártási átfutási idő, mind az egy napra jutó termelési költség csökkentésének sokféle módja valósítható meg.
A gyártási átfutási idő csökkenését eredményezheti:

• a gyártmányfejlesztés
• a gyártásfejlesztés, a szűk keresztmetszetek megszüntetése
• a jobb munkaszervezés
• a korszerűbb gyártási rendszerek alkalmazása
• az anyagmozgatási rendszer korszerűsítése stb.

Az egy napra jutó termelési költség csökkentése elsősorban a közvetlen önköltség csökkentésével valósítható meg.
A gyártásfinanszírozási idő képlete szerint a befejezetlen termelés nagyságát az átlagos készültségi fok is befolyásolja. Matematikailag ennek csökkentési is elképzelhető lenne, megjegyezhetjük azonban, hogy ez általában nem kívánatos, mert a gyártási átfutási idő meghosszabbodását eredményezné.
A késztermék-készlet számításának módja:
átlagos késztermék tárolási idő (nap) × 1 napi termelési költség
A késztermék tárolási idő a gyártás és a kiszállítás jobb összhangjának megteremtésével érhető el. Az egy napra jutó termelési költség alakulását befolyásoló tényezőkről a befejezetlen termelés készleténél már volt szó.
A készletnormákhoz való viszonyításon kívül vizsgálható még az is, hogy hogyan változott az összes készleten belül az egyes készletfajták részaránya, a vállalkozás készletének összetétele, illetve a készlethatékonyság.
A készlet struktúrájának vizsgálatához megoszlási viszonyszámokat használunk fel.

ezer ft átlagos készletértékre jutó termelési érték =  termelési érték
                                készletek átlagos értéke
A készletgazdálkodási tevékenység elemzése során az ismertetett számításokon kívül a fejlődés megállapítása érdekében arra is szükség van, hogy a forgóeszközök zömét kitevő készleteket a bázishoz vagy valamilyen jellemzőhöz viszonyítsuk, értékeljük.
Vizsgálhatjuk:

• a) a készletek nagyságának alakulását
• b) a készletlekötés relatív alakulását
• c) a készletrugalmasság mutatót
• d) a relatív készletváltozást
• e) az értékesítés és a készletek alakulásának kapcsolatát

Készletek nagyságának alakulása

A készletek alakulásának dinamikus elemzése során vizsgálható, hogy hogyan alakult a készletek nagysága.
Az elemzés keretében két időpont készletének vagy két időszak átlagkészletének különbségét és indexét számszerűsítjük a készletek összességére és az egyes készletfajtákra egyaránt.
A számítások során az egyes készletfajták változásának megfigyelésén túl nagyon fontos információkhoz juthatunk a forgóeszköz-finanszírozással kapcsolatban is.

Készletlekötés relatív alakulása

A készletlekötés relatív vizsgálata során fontos feladat a forgási sebesség alakulásának értékelése. A forgóeszközök a vállalkozás működése következtében körforgást végeznek. A pénzeszközökből részben beszerzett és felhasznált anyagok, részben egyéb termelési ráfordítások következtében befejezetlen, félkész, később késztermék keletkezik, ami értékesítés révén kintlévőséggé, majd a körforgás befejezésével pénzeszközzé változik.
A forgóeszközök értéke tehát megtérül, így új körforgás kezdődhet.
A forgóeszközök megtérülése, tehát a körforgás időtartama vállalkozásonként különböző, sőt ugyanannál a vállalkozásnál sem állandó.
A készletalakulás elemzésének kiemelt területe a forgási sebesség vizsgálata, amelyhez az ún. forgási mutatókat alkalmazzuk.
A forgási mutatók között számszerűsíthetjük:

• a fordulatok számát
• a forgóeszköz-igényesség mutatóját
• a forgási idő (napok) mutatóját

A fordulatok száma kifejezi azt, hog egy időszak alatt az árbevételből hányszor térülnek meg a vállalkozás készletei.
fordulatok száma = nettó árbevétel/átlagos készletérték (kronologikus átlag)
Kedvezőnek tekintjük azt, ha a fordulatok száma emelkedik.
A készletigényesség mutatója a fordulatok számának a reciproka.
A mutató alapján képet kapunk arról, hogy egységnyi árbevétel elérése mekkora készletlekötéssel valósítható meg. Minél gyorsabb az újratermelési folyamat, viszonylag annál kisebb a hozzá szükséges készletlekötés.
A forgási idő napokban azt az időtartamot mutatja be, amely alatt egy körforgás végbemegy.
forgási idő =időszak napjainak száma/fordulatok száma

Készletrugalmasság mutató

c) A készletrugalmassági mutató azt fejezi ki, hogy egy százalékos árbevétel-növekedés hány százalékos készletnövekedéssel jár együtt.
készletrugalmassági mutató =készlet változásának százaléka/árbevétel változásának százaléka
A mutató elsősorban a tervezéshez használjuk, de nagy szerepet kaphat a tervteljesítés
elemzése során is.

Relatív készletváltozás

d) A készletek, a készletek forgási sebessége alakulásának vizsgálata során elemezhetjük azt is, hogy a különböző tényezők hogyan befolyásolják a lekötött készletek nagyságát. A lekötött készletek nagyságát meghatározhatjuk:
lekötött készlet értéke = forgási idő napokban × egy napra jutó árbevétel

Értékesítés és a készletek alakulásának kapcsolata

e) A készletek alakulásának a vizsgálata során számításokat végezhetünk arra vonatkozóan is, hogy milyen szoros kapcsolat mutatható ki a készletek alakulása és a vállalkozás teljesítménye, a nettó árbevétel alakulása között.
A nettó árbevétel és a készletek közötti kapcsolat, illetve a kapcsolat szorosságának kimutatására a korrelációszámítást alkalmazzuk.  Ennek segítségével meghatározhatjuk azt is, hogy az értékesítés változása milyen készletváltozást von maga után.
A vállalkozás számviteli információs rendszere számos olyan adatot tartalmaz, amelyből a készletgazdálkodási tevékenységre vonatkozóan következtetések vonhatók le.
Ilyen figyelmeztető adatok:

• az anyagár-különbözetek
• a távolsági fuvardíjak
• a készletek értékvesztéseiből és
• a leltárkülönbözetekből adód veszteségek
• a fizetett kötbérek és
• a fizetett bírságok.

Ezek alakulásából, illetve a változásokat előidéző okokból hasznos információk szerezhetők a készletgazdálkodási tevékenység színvonaláról, esetleges hiányosságairól.