A vállalkozás gazdálkodásának egyik legfontosabb elemzési területe a pénzügyi helyzet vizsgálata. A vállalkozás vezetése éppúgy érdekelt a pénzügyi helyzet naprakész ismeretében, mint a piac külső szereplői, a hitelezők, a szállítók, a befektetők stb.

A vállalkozás pénzügyi helyzetének megítélése során az elemzés 3 fő irányt,
•    a hosszú lejáratú fizető- és hitelképesség – az adósságállomány
•    a rövid lejáratú fizető és hitelképesség – a likviditás – és
•    a pénzáramok – a cash flow
alakulásának vizsgálatát érinti.
Az adósságállományra vonatkozó mutatók
Adósságállomány alatt az egy évet meghaladó, hosszú lejáratú tarozásokat értjük. Ennek több irányú elemzése is elképzelhető. Az adósságállományt egyrészt a tartó, állandó tőkeelemek összegével célszerű összehasonlítani, másrészt az adósság szolgálat fedezettségét kell vizsgálni.
        Adósságállomány aránya = {adósságállomány / (adósságállomány + saját tőke) } × 100
        A saját tőke aránya = {saját tőke / (adósságállomány + saját tőke) } × 100
        Adósságszolgálati fedezeti mutató = (adózott eredmény + écs + hosszú lej. köt. kamatai) /
                    hátrasorolt és hosszú lejáratú köt. esedékes törlesztés részlete + kamatai
Ez a mutató arra vonatkozóan ad jelzést, hogy a vállalkozás következő üzleti évben esedékes adósságszolgálata fedezett-e az erre fordítható forrásokból.
        Adósságállomány fedezettsége = (saját tőke / adósságállomány) × 100
A mutató az adósságállomány saját tőke általi fedezettségét mutatja, az adósságállomány és a saját tőke szinkronját vagy éppen annak hiányát fejezi ki.
        Az eladósodottság foka = (kötelezettségek / eszközök összesen) × 100
Ebben az összehasonlításban kimutatható, hogy az eszközállomány milyen mértékben van megterhelve kötelezettségvállalással.
Likviditási mutatók
A likviditás elemzése a likvid eszközök és arövid lejáratú kötelezettségek összehasonlítását jelenti, számítható több fokozatban is.
A likvid eszközök értelmezésének eltérése miatt több mutató számítása is célszerű, az egyik esetben a teljes forgóeszköz-állományt figyelembe véve, míg a másik esetben  a készleteket figyelmen kívül hagyva.
        Likviditási mutató I. = forgóeszközök / rövid lejáratú kötelezettségek
        Likviditási mutató II. = forgóeszközök – készletek / rövid lejáratú kötelezettségek
A mutatók értékelése megfelelő fizetési fegyelem esetén könnyebb, ilyen esetben az I. mutató biztonságos értéke minimálisan 1,3, a hitelintézetek az adósminősítéskor az 1,8 feletti értéket pontozzák kiemelkedően. A bázishoz történő viszonyítás biztonságosabb információkat ad a pénzügyi helyzet alakulásáról.
Az azonnali likviditásra kapunk választ, ha a számlálóban csupán a pénzeszközöket és a látraszóló értékpapírokat vesszük figyelembe.
A likviditási helyzet vizsgálatának a mutatószámok mellett gyakran alkalmazott eszköze a likviditási mérleg. Ez egy olyan kétoldalú kimutatás, amely az eszközöket a pénzzé tehetőségük sorrendjében, a forrásukat a rendelkezésre állásuk sorrendjében mutatja.
Így eszköz oldalon a pénzeszközöktől haladunk a leghosszabb távon pénzzé tehető eszközök felé, a forrásoldalon pedig a legrövidebb távon forrásként megjelenő kötelezettségektől a legtartósabb forrás felé.
A likviditási mérleg összeállítható a fordulónappal elkészített mérleg adataiból, de ez az összehasonlítás elvégezhető az évközi „nyersmérlegekből” is.
A pénzáramok (cash flow) alakulása
A pénzügyi helyzet elemzésének harmadik fontos területe a cash flow alakulásának vizsgálata. A cash flow nem más, mint pénzforrások képződésének és felhasználásának folyamata egy meghatározott időszak alatt.
Az angol terminológiánál maradva a cash flow a következő egyenlet segítségével értelmezhető:
                Cash flow = Cash in-flow – Cash out-flow
, azaz a cash flow érétke megegyezik a pénzbevételek és a pénzkiadások különbségével, végső soron tehát a pénzeszközök állományváltozását jelzi.
A cash flow-kimutatás hasznosítása:
    - a vállalkozás vezetése számára a cash flow-kimutatás legfontosabb funkciója, hogy a
            vezetés számszerűsítve láthatja korábbi döntései következményeit és a döntések hatását
            a pénzeszközök állományára
    - a hitelezők és a befektetők a cash flow-kimutatásból információt kaphatnak a vállalkozás
            kötelezettség-teljesítési és osztalékfizetési képességére vonatkozóan
A cash flow-kimutatás összeállítása során a tevékenységek általában három fő csoportba sorolhatók, és ennek megfelelően vizsgálhatóvá válik, hogy ezen tevékenységcsoportok, illetve műveletek milyen hatással vannak a vállalkozás pénzáramaira, pénzfolyamataira.
A nemzetközi gyakorlatban többé-kevésbé azonos kategorizálás szerint a vállalkozás
    operatív működési (üzleti) tevékenysége
    befektetési (beruházási) tevékenysége és
    pénzügyi (finanszírozási) tevékenysége
befolyásolják a cash flow alakulását.
A szokásos üzleti (operatív) tevékenység hatása a cash flow alakulására:
o    bevétel oldalon itt megjelenik mindazon pénzáramlás, amely az üzleti tevékenységből származik valamint azon bevételek, amelyek a normál üzletmenettel összefüggnek, de nem az árbevétel rései
o    kiadási oldal leglényegesebb tételei az üzemi tevékenységgel szorosan összefüggő kiadások
        a bevételi oldal logikáját követve itt jelennek meg a vállalkozás által fizetett kamatok,
        adók, illetékek is
A befektetési (beruházási) tevékenység hatása a cash flow alakulására:
o    bevételi oldalon a leglényegesebb tételek a befektetési céllal vásárolt részesedések, értékpapírok eladásából származó pénzösszegek
o    a kiadási oldalt a befektetési célú részvény- és értékpapír-vásárlásra fordított pénzösszegek, illetve a tárgyi eszközök és immateriális javak beszerzésével összefüggő pénzkiáramlás alkotják
A pénzügyi műveletek (finanszírozási tevékenység) hatása a cash flow alakulására:
        a tevékenység ezen része döntően a tulajdonosi források megszerzését, illetve esetleges
        visszafizetését, továbbá  a hitel-, kölcsönfelvétellel és törlesztéssel kapcsolatos
        pénzmozgásokat foglalja magában.
A cash flow-kimutatás összeállításának legnehezebb feladata az operatív cash flow meghatározása.
Erre a hazai és nemzetközi gyakorlatban kétféle módszer alakult ki:
-    direkt módszer alkalmazása során az eladásokból származó pénzbeáramlásból le kell vonni mindazon üzleti ráfordításokat, amelyek a pénzállományt csökkentik
-    az indirekt módszer az előző módszernél  elterjedtebb a hatályos számviteli szabályozás által is megkívánt, mondhatni általánosan alkalmazott módszer
Az operatív tevékenység cash flow-ja a következő leegyszerűsített séma alapján határozható meg az indirekt módszer segítségével:
        Adózás előtti eredmény
            + pénzforgalmat nem érintő ráfordítások (veszteségek)
            -  pénzforgalmat nem érintő bevételek (nyereségek)
        = korrigált adózás előtti eredmény (bruttó cash flow)
            + - a forgóeszköz- és rövidlejáratú kötelezettség számlák változásai (növekménye,
            csökkenése)
        = OPERATÍV CASH FLOW
A pénzforgalmat nem érintő legismertebb üzemi jellegű ráfordítások, amelyeket az eredmény meghatározásánál figyelembe kell venni, azonban pénzkiáramlással nem járnak, az értékcsökkenési leírás és az elszámolt értékvesztések.
A leglényegesebb, pénzforgalmat nem érintő eredménynövelő tényezők: a visszaírt értékvesztés, a könyv szerinti érték feletti áron történő befektetett eszköz-értékesítés és a céltartalék-képzés csökkentése.
Általános szabályt alkalmazunk ezen tételeknél, amelynek értelmében a cash flow-kimutatás realitásának biztosításához:
    eszközszámla csökkenése esetén az adózás előtti eredmény növelendő
    eszközszámla növekedése esetén az adózás előtti eredmény csökkentendő
    forrásszámla csökkenése esetén az adózás előtti eredmény csökkentendő
    forrásszámla növekedése esetén az adózás előtti eredmény növelendő
Ahhoz, hogy a lehetséges halmozódásokat elkerülhessük, igen körültekintően kell az egyes sorok összegét meghatározni.
Ilyen halmozódáshoz vezethet pl.:
-    a kapott osztalék figyelembevétele az adózás előtti eredményben, majd a befektetési cash flow bevétel oldalán
-    az értékvesztés és értékvesztés-visszaírás figyelembevétele önálló tételként, majd a forgóeszközök állományváltozásának meghatározása során vagy
-    a végleges pénzeszköz-átadás és –átvétel figyelembevétele az adózás előtti eredményben, majd a finanszírozási cash flow elemeként
Cash flow-kimutatás
I.    szokásos tevékenységből származó pénzeszköz-változás
        +- adózás előtti eredmény
        + elszámolt amortizáció
        + elszámolt értékvesztés és visszaírás
        +- céltartalék-képzés és felhasználás különbözete
        +- befektetett eszközök értékesítésének eredménye
        +- szállítói kötelezettség változása
        +- egyéb rövid lejáratú kötelezettség változása
        +- passzív időbeli elhatárolások változása
        +- vevőkövetelések változása
        +- forgóeszközök változása
        +- aktív időbeli elhatárolások változása
        - fizetett, fizetendő adó (nyereség után)
        - fizetett, fizetendő osztalék részesedés
II.    befektetési tevékenységből származó pénzeszköz-változás
        - befektetett eszközök beszerzése
        + befektetett eszközök eladása
        + kapott osztalék
III.    pénzügyi műveletekből származó pénzeszköz-változás
        + részvénykibocsátás tőkebevonás bevétele
        + kötvény, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásának bevétele
        + hitel és kölcsön felvétele
        + hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek törlesztése, beváltása
        +- véglegesen kapott pénzeszköz
        - részvénybevonás, tőkekivonás (tőkeleszállítás)
        - kötvény és hitelviszonyt megtestesítő értékpapír visszafizetése
        - hitel és kölcsön törlesztése, visszafizetése
        - hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek
        - véglegesen adott pénzeszköz
        +- alapítókkal szembeni, illetve egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek váltzása
IV.    pénzeszközök változása +-
Gyakran találkozhatunk a számviteli szabályozás által nem nevesített ún. bruttó cash flow kategóriával. Ennek tartama legegyszerűbben az adózás előtti eredmény és az értékcsökkenési leírás összegeként definiálható.
A vállalkozások pénzáramainak elemzése során a cash flow-kimutatás segítségével elsősorban arra keressük a választ, hogy a vállalkozás felhasználható pénzeszközei mely gazdálkodási területen képződnek, illetve azok felhasználása milyen célra történt.
Adósságfedezeti-, adósságszolgálati- és kamatfedezeti mutatók
            Bruttó (operatív) cash flow / hosszú lejáratú kötelezettségek
            Bruttó (operatív) cash flow / hosszú lejáratú kötelezettségek esedékes törlesztő részlete
A vállalkozás hosszú lejáratú kötelezettségteljesítési képességének jellemzésére szolgál.
            Bruttó (operatív) cash flow / hosszú lejáratú kötelezettségek esedékes kamatai
Arra ad választ, hogy  a társaság működéséből származó pénzeszköz elegendő forrást biztosít-e a kamatfizetésekre.
Befektetés-finanszírozási mutató
            Operatív cash flow / befektetési pénzszükséglet
A mutató igen fontos jelzőszám arra vonatkozóan, hogy a vállalkozás az adott időszak befektetési tevékenységét milyen arányban képes saját működési pénzforrásból finanszírozni, illetve milyen nagyságú külső forrásbevonás szükséges.
Jövedelmezőségi mutatók
            Operatív cash flow / értékesítés nettó árbevétele
            Operatív cash flow / saját tőke
A mutatók számításával vizsgálható, hogy egységnyi árbevétel realizálása, illetve egységnyi tőkelekötés mekkora pénzjövedelmet eredményezett.