Beruházás és finanszírozás

Beruházás

Olyan tevékenység, melynek célja az új tárgyi eszköz és immateriális javak beszerzése, létesítése, az elhasználódott tárgyi eszközök és immmateriális javak, cseréje, pótlása, a meglévő eszközök korszerűsítése, kapacitásuk bővítése.
Tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére fordított tőkekiadás. Tárgyi eszközök, immateriális javak megvalósítása (beszerzéssel vagy saját előállítással).

A beruházás alapelemei

• bevétel
• költség
• várakozás

Megvalósulása

• keresletkorlátos feltételek között
• erőforrás-korlátos gazdasági feltételek között

Részegységei

1. beruházás előkészítése (döntések, tervezés)
2. beruházás megvalósítása
3. üzembehelyezés
4. eredménytermelés: a beruházás hasznos munkaideje

Jellemzői

• pénzigényes
• környezetformáló
• gazdaságot befolyásoló: pozitív, negatív

Beruházás osztályozása

A beruházási döntés formái

1. Független projekt: a vállalkozás önálló döntése alapján saját vállalkozásban megvalósított beruházás
2. Egymást kölcsönösen kizáró beruházás: azonos célú beruházás több változata közüli vállalkozás saját beruházását
3. Más vállalkozástól függő beruházás: más vállalkozás beruházása befolyásolja a vállalkozás saját beruházását

A beruházási döntés folyamata
Beruházásgazdaságossági mutatók

Finanszírozás

Adott cég működésének biztosításához pénzbefektetésre, és naponként meghozott pénzügyi döntésekre van szükség. A pénzügyi döntések a cég eszközeinek, forrásainak vagy mindkettőnek a változásait hozzák. Mivel a döntések naponként igen sokféle formában jelennek meg, ezek csak típusokba soroltan értelmezhetőek.
A besorolás a következőképpen lehetséges:

1. Befektetési döntések

Ha a pénzügyi döntések a cég eszközeinek változásait okozzák, akkor befektetési döntéseket hoznak a cég vezetői, változik a cég eszközeinek állománya és összetétele. Fontos kérdés, hogy hosszú távon milyen legyen a befektetés, azaz melyik időpontban, mekkora összeget és milyen hosszú élettartamú eszközökbe célszerű befektetnie.

2. Finanszírozási döntések

Ha a pénzügyi döntések a cég forrásszerkezetének módosulását idézik elő, akkor finanszírozási döntésről van szó. Konkrét döntések esetén megjelennek a finanszírozás kérdései is, ekkor arról kell dönteni, hogy milyen formában szerez pénzt a cég, és honnan. A finanszírozási döntések kapcsán a cég tőkeszerkezete jelentősen átalakul, azaz a saját tőke és a hosszú lejáratú kötelezettségek aránya adott, konkrét formát ölt. Változik a pénzügyi szerkezete is, amely azt jelenti, hogy a saját tőke, a hosszú lejáratú kötelezettségek és a rövid lejáratú kötelezettségek között kell a finanszírozási kérdésekről dönteni.

3. Pénzügyi döntések időtartamuk szerint

• Hosszú távú pénzügyi döntések, melyek a cégek működésére hosszú távon hatnak. A hosszú távú pénzkiadások tartoznak a területre, azok melyek a cég hosszú élettartamú eszközeinek megszerzését teszik lehetővé, így ezt most más néven tőkekiadásnak nevezzük. A cég működését ezek az eszközök hosszú távon szolgálják, és immateriális javak, befektetett eszközök és tárgyi eszközök formáját alkothatják
• Rövid távú pénzügyi döntések, melyek a cégek forgóeszközeinek és rövid lejáratú forrásainak jellemzőit határozzák meg (nagyság és összetétel szerint)

A rövid távú pénzügyi döntések

Minden cég esetében alapvető jelentőségűek, mivel ez napi döntési kényszerűség. Alapvető kérdés, hogy mennyit fektessen be a cég forgóeszközökbe, jelentős kérdés, hogy az eszközök mekkora részarányát célszerű tartós forrásokkal finanszírozni, és az irányítás és ellenőrzés teszi lehetővé, hogy a folyamatos likviditás fenntartható legyen. E területre jellemző, hogy az eszközök élettartama rövid, a döntések könnyebben korrigálhatók, és alacsonyabb költségűek.

A rövid távú pénzügyi döntések tehát a forgóeszközökre és a rövid lejáratú forrásokra vonatkoznak.

A forgóeszközökkel kapcsolatos tevékenység a cég működési ciklusaként értelmezhető. A működési ciklus során az alapanyagok beérkezésétől a késztermékek értékesítéséig tartó időszakot nevezzük készletezési periódusnak, míg az ezt követő időszak a követelések futamidejét jelöli.
Amennyiben az eszközök körforgását vizsgáljuk, ezt röviden a következőképpen fogalmazhatjuk meg:

PÉNZ ---------------- KÉSZLETEK --------------- KÖVETELÉSEK

ELŐKÉSZÍTÉS ---------- TERMELÉS --------------- ÉRTÉKESÍTÉS

A forgóeszközök körforgása során jelentős változások jellemzik a lekötött forgóeszközök mennyiségét és az összetételét is. A lekötött forgóeszközök lehetnek tartósan lekötöttek, ekkor a finanszírozásuk csak tartós forrásokkal elképzelhető, míg szükségessé válhat az átmenetileg szükséges forgóeszköztömeg is, melynek a finanszírozás rövid távú forrásokkal elképzelhető.

A forgóeszközök - és így a forgótőke - nagyságát is több feltétel határozza meg:

• a cég termelésének nagysága
• a cég üzletpolitikája
• szakmai, ágazati változások
• innovációk, technikai változások
• tevékenységek jellemzői, azaz pl: szezonális
• folyó működés költségei

Adott cég esetében a forgóeszközök állománya nem lehet jellemző a cég megítélése tekintetében, mert nehéz eldönteni, hogy a cég rendelkezésére álló forgóeszköz mennyisége jól megállapítható-e? A számítás általában két lehetőséget jelöl, mérhető a forgóeszköztömeg a vállalkozás árbevételéhez, illetve az összes eszközhöz képest.

Adott cég pénzügy politikája a befektetés szempontjából, kétféle lehet

• engedékeny, azaz konzervatív, mely esetben az előbb megjelölt arány magas, mivel magas a forgóeszköz-állomány
• szigorú, azaz restrektív, mely esetben a forgóeszközök és az árbevétel vagy összes eszközök aránya alacsony

Adott cég tőkeszükségletét tartós forrásokkal és rövid lejáratú forrásokkal lehet kielégíteni. Azt, hogy adott cég milyen összetételben alkalmazza fentieket, többféle finanszírozási stratégia jelzi. Megfogalmazódott azonban egy alapelv, mely elvárásként jelenik meg a cégek finanszírozási kérdéseinek eldöntése kapcsán, ez az illeszkedési elv. Ez úgy fogalmazható meg, hogy tartós eszközlekötés finanszírozása tartós forrásból történjen, azaz másképpen, hogy a források esedékessége (lejárata) és az eszközök megtérülése között összhang legyen.

Az illeszkedési elv alapján a cégek eltérő finanszírozási stratégiákat alakítottak ki, ezek a következők:

• óvatos, vagy konzervatív finanszírozási stratégia alkalmazásakor a cég az eszközök nagyobb hányadát finanszírozza tartós forrásokkal, mint amekkorát az eszközök megtérülési idő szerinti struktúrája megkövetelne
• szolid finanszírozási stratégia esetén a források lejárata és az eszközök megtérülési struktúrája azonos
• agresszív finanszírozási stratégia esetén a cég eszközeinek megtérülési idő szerinti struktúrájához képest alacsony szintűek a tartós források

A finanszírozási stratégiák közötti választás mindenkor a cégek önálló döntése, de ezt jelentősen alakítják a költségek, a kockázatok és a likviditás igénye.