Elindították az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálját, amely jelentősen megkönnyítette a munkakeresők számára, hogy a megpályázható állásokról tájékozódjanak, és megismerjék az Európa-szerte kínálkozó lehetőségeket. A közel 30 éves jogszabályok alapos felülvizsgálata a szociális biztonságra vonatkozó szabályokat közérthetőbbé és könnyebben alkalmazhatóvá tette az egy másik tagállamban munkát vállalók számára. Bevezették az európai egészségbiztosítási kártyát, amely jelentősen leegyszerűsítette a külföldi egészségügyi ellátás igénybevételére vonatkozó eljárásokat.
A 2000-ben elfogadott új közösségi jogszabályok az Európai Unió valamennyi polgára számára biztosították a diszkriminációval szembeni védelem minimális szintjét. Az egyik irányelv a faji és etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés tilalmát mondja ki a mindennapi élet legtöbb területén, míg a másik a foglalkoztatás területén a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalmáról rendelkezik. 
2004-ben első alkalommal fogadtak el jogszabályt a munkahelyen kívüli nemi alapú diszkrimináció tilalmáról. E közösségi irányelv jogellenesnek minősíti a nők és a férfiak hátrányos megkülönböztetését a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, például egy bankszámla megnyitásakor vagy a szociális lakásszolgáltatáshoz való hozzáférésben.
Az uniós tagállamok kidolgozták a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem közös keretét, és meghatározták annak fő politikai prioritásait. A társadalmi befogadás számos területén értek el eredményeket. Például ma Európa jóval több polgárának van hozzáférése az információs társadalom vívmányaihoz, mint volt öt évvel ezelőtt.
Az Európai Unió jelentős támogatást nyújt a nemzeti nyugdíjrendszerek folyamatban lévő átalakításához. A tagállamok többsége számottevő előrelépést tett az állami nyugdíjrendszer jövőbeni fenntarthatósága felé. További erőfeszítésekre van azonban szükség, többek között a későbbi nyugdíjba vonulás ösztönzésével és a kiegészítő nyugellátás hozzáférhetőbbé tételével.

A külföldön történő gyógykezelés

A külföldi gyógykezelés szabályainak megértéséhez elsősorban az alábbi fogalmak ismerete szükséges

• •    Európai Gazdasági Térség: valamennyi olyan állam, amely csatlakozott az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezményhez.
• •    Harmadik állam: az EGT és a Magyar Köztársaság által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény hatálya alá nem tartozó állam.

A harmadik államok területére vonatkozó szabályok

A kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló jogszabály gondoskodik az átmenetileg külföldön tartózkodó magyar állampolgár biztosítottakról is.
Ha a biztosított személy külföldön (harmadik államban) munkát vállal, tanulmányokat folytat vagy egyéb jogcímen átmenetileg külföldön tartózkodik, és a jogszabályokban meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást, továbbá sürgősségi betegszállítást azért vesz igénybe külföldi tartózkodása idején, mert annak elmaradása az életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, illetve maradandó egészségkárosodáshoz vezetne, a MEP a felmerült és igazolt költségeket, az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben, sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a MNB Rt. által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forintösszegben megtéríti.

Az EGT területére vonatkozó szabályok

Ha a biztosított a vonatkozó közösségi rendelet hatálya alá tartozik, az EGT-tagállamok területén annak rendelkezései szerint vehet igénybe egészségügyi szolgáltatást. Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismerni kell az Európai Unió célját, koordinációs alapelveit.
Az EU célja:

• az áruk
• a szolgáltatások
• a tőke és
• a személyek szabad áramlását, azaz a négy szabadságelvet az alapító szerződés tartalmazza.
  

A személyek szabad áramlásával biztosított mozgásszabadság sokat veszítene hatásából, ha szabadságjog gyakorlása közben a személyeknek kockáztatniuk kellene a szociális biztonsági ellátásaikat.
A tagállamokban a szociális biztonság területén koordinációra került sor.
Szociális védelem alatt minden olyan juttatást értünk, amelyhez az adott tagállamban alanyi jogon, járulékfizetéssel vagy szociális helyzetre tekintettel juthatunk.
Ezen belül megkülönböztetünk

• szociális biztonsági ellátásokat (aktív gazd. tevékenységet végzők meghat. kockázatok elleni védelmét szolgálják) szociális segélyezést (rászorultsági alapon nyújtott ellátás)
• A koordináció 4 alapelve:
• Egy ország jogrendszerének alkalmazása: a dolgozóra annak az országnak a jogrendszere vonatkozik, ahol dolgozik, függetlenül attól, hogy hol van az állandó lakóhelye.
• Azonos elbírálás: Az Unió bármely tagállamának dolgozója azonos elbánásban részesül az adott ország állampolgárával.
• Szerzett jogok megtartása: az egyik tagállamban szerzett jogok átvihetők a másik tagállamba. A koordinációs szabályok értelmében az ellátásokat akkor is teljes összegben ki kell fizetni, ha állandó lakóhelye nem abban az országban van, ahol a kifizetésért felelős szerv működik.
• Biztosítási idők beszámítása: minden olyan ledolgozott munkaidőt össze kell adni, mely az igényjogosultság megszerzése és megtartása, valamint a juttatások összegének meghatározása szempontjából fontos, s amelyeket a különböző tagállamok szabályai szerint figyelembe kell venni.

Egészségbiztosítási ellátások

A koordinációs rendeletek értelmében minden állampolgár a lakóhelyén teljes ellátásra jogosult, más országban tartózkodás esetén sürgősségi ellátásra jogosult.